A Mindentudás Színházi Egyeteme programsorozat Prof. Dr. Gyenge Zoltán egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszék vezetője előadásával folytatódik. A mitológia művészete – Nárcisz és/vagy Prométheusz című előadásra 2014. február 3-án kerül sor az Ibsen Stúdiószínházban.
„De köznap is csodásan / van köntös Istenen./ Az ismeret elől elrejti arcát,/ s a levegőt művészettel takarja.” (Friedrich Hölderlin)
Nem véletlen, hogy a mitológiáról szóló egyik legjobb összefoglaló mű szerzője, Christoph Jamme (Gott an hat ein Gewand) ennek a Hölderlin idézetnek egy sorát választotta könyve címének.
A köntös maga a művészet. Az ismeret nem képes ezen áthatolni, ezért magát a rejtekező köntöst kell látnunk és láttatnunk, hogy megsejtsünk valamit abból, amit Isten elrejt a fürkésző tekintet elől. Az ismeret, a megismerés a nagyra törő ember vágya, hogy istent játsszon. Vagy önmagát eleméssze.
Az ismeretnek – véleményem szerint – két útja van.
- Az egyik külső, kifelé irányuló;
- A másik befelé forduló, önmagát elemésztő.
1. Az előadás egyrészt arra tesz kísérletet, hogy a mitológiai fogalmát tisztázza, hiszen rögtön zavarban vagyunk, ha arra a kérdésre próbálunk választ találni: mi a mitológia. Mindannyian érezzük, hogy ez több és más, mint történetek laza szövedéke. Talán mindenki tudni véli, mi a mitológia, főként, ha hozzátesszük: görög mitológia, egyiptomi mitológia stb., akkor dereng valami arról, hogy hallottunk már valamit Aphroditéről, és talán hallani véltünk másvalamit Mylittáról. Hát persze! Ő az, akinek a tiszteletét úgy fejezték ki, hogy a babiloni szüzeknek pénzért életükben egyszer szeretkezniük kellett egy idegennel a templomában, a tőle kapott pénzt pedig az istennek ajánlották fel. Vagy Osirisről, esetleg a héliopoliszi enneádról, a legkifinomultabbak pedig azt is tudni vélik, hogy létezik olyan felfogás, amely a mitológiai alakokat valami közös eredetre vezeti vissza. De ha megkérdeznénk, hogy mi maga a mitológia, valószínűleg zavarban lennénk.
2. Mindannyian tudjuk – elég csak irodalmi vagy képzőművészeti példákra gondolni –, hogy a mitológia ismerete nélkül műveltségünk egy fabatkát sem ér. Ha bemegyünk egy múzeumba, vagy belelapozunk a görög, latin, de akár a reneszánsz és a későbbi korok könyveibe, a mitológia ismerete nélkül csak bambán bámulunk arra a világra, ami előttünk feltárul. Leonardo, Tintoretto vagy éppen Caravaggio, de a sort tovább folytathatnám, és mondhatnám: az egész reneszánsz és barokk festészet utalásai nélküle homályban maradnak. Az előadás ezért néhány mítosz elemzésével,a festészet legnagyobb alkotásainak bemutatásán keresztül bepillantást enged ebbe a világba.
3. Prométheusz és Nárcisz. Ezt a két alapmítoszt azért választottam, mert egyszerre hasonló és más. Prométheusz a szenvedés kifejeződése, a szenvedés maga Prométheusz. Ugyanakkor egyben a megismerés szimbóluma. Tettéből a tűz istenektől ellopása a legismertebb, de talán korántsem adja vissza ennek a mítosznak az igazi lényegét. Egy újszerű magyarázattal megpróbálok ennek a történetnek a mélyére hatolni.
Nárcisz ugyancsak szenved. Bár szokás úgy értelmezni, hogy a túlságosan önmagába szerelmes szenvedő mintája, aki elnyeri méltó büntetését, hisz elutasítva Ekhó szerelmét, a beteljesíthetetlen önszerelembe hal bele. Pedig ő is törekszik valaminek a megismerésére. Mégis osztom Pszeudo Kierkegaard véleményét, aki azt írja: „Amikor Nárcisszusz belenézett a tükörbe, akkor és ott született meg a művészet.”
Az előadás két mítoszt és két festményt emel ki a többi közül (bár másokat is bemutat), amelyen keresztül a kifelé ható megismerés, és a befelé irányuló ismeret különbségén túl azok találkozási pontjait is felfedezhetjük. Ennek egyik lehetősége éppen a színház világa – ahogy azt látni fogjuk.
Az előadás díjmentes, jegyek a Jókai Színház szervezőirodájában igényelhetők.