A Jókai Színház színpadán április 26-án és 27-én látott Ádámok és Évák ünnepe című produkció nagy sikert aratott.
Madách Imre alkotása, Az ember tragédiája világirodalom egyik remeke. Az 1848-as forradalmak bukása után, nemzeti elnyomatásban keresi a szabadság és a haladás útját, lehetőségeket a nyomorból és kilátástalanságból való kijutásból, a küzdeni akarást és a felszabadulás vágyát, szenvedélyek tömkelegét. Természetesen az örök téma, a férfi és a nő közötti szakadatlan harc, s a nő feljebbvalósága nagy szerepet kapott a műben. Ez különböző formákban jelent meg az egyes színekben, hol az imádott nőért való küzdelemként, hol utálatot ébresztő kielégítetlen vágyként. Az emberi természet minden aspektusa megmutatkozik a darabban, kérdések, melyek felmerülhetnek a szellemben, ilyen például Lucifer és Isten miben különböznek egymástól, miért kell dolgozni, ha másnak, van belőle haszna, miért feljebbvaló az, akit Teremtőnek hívunk, miért bűnhődik az ember, ha ártatlan, és így tovább? Méltó és példaértékű tehát ez a mű abban az értelemben is, hogy diákok foglalkozzanak vele, tanuljanak belőle, és előadják.
Mint az előadás résztvevője láttam, hogy a 15 iskola milyen mélyen vetette bele magát a próbákba, hiszen az egyes színek megvalósulása a több hónapos kemény munkának köszönhető. Józsa Mihály előadóművész, mint „karmester” foglalta egységes előadássá a stílusában, feldolgozásában eltérő színeket. Felkészítő tanárok, mentorok, majd a több mint 200 diák érdemli a tapsot munkájáért. Az Ádámok és Évák legjobb előadása díját az egyiptomi szín - a Mezőkovácsházi Hunyadi János Közoktatási Intézmény diákjainak produkciója – nyerte el, ugyancsak övék lett a legjobb Ádám díja is. A Hunyadi DUMA’Színházának rendezőjével, Duma Zsolt drámapedagógussal beszélgettem a műsorban való részvételükről.
Hogyan kezdődtek el a próbafolyamatok? Ki, hogyan vetette bele magát a munkába?
A Békéscsabai Jókai Színház részéről 2011 őszén érkezett a felkérés, hogy 2012 tavaszán, a színház színpadán több más békéscsabai és megyei iskolával közösen mutassuk be Madách Imre: Az ember tragédiája című művét. A felkérésnek örömmel tettünk eleget. Több mint fél éven keresztül készültek az iskolák az előadásra színészmentoraik segítségével. A 15 színt 12 békéscsabai és három megyei közoktatási intézmény állította színpadra. A premier 2012. április 26-án, a Jókai Színházban volt. Iskolánk, a Békés Megyei Hunyadi János Közoktatási Intézmény diákjai az egyiptomi színt adták elő Komáromi Anett színművész mentor, valamint Csiffáry Zsuzsi asszisztens (volt hunyadis diák) segítségével. A Békéscsabán tartott közös olvasópróbát az értelmező próbák követték, majd a koncepció kidolgozása után mentori segítséggel született meg az „előadás”. A munkában részt vettek a Hunyadi kiválóra minősített alapfokú művészetoktatásának – ennek gyakorlati színtere a DUMA’Színház – növendékei és kiváló szakemberei. Táncosok, zenészek, és képzőművészek, akik a látvány és design megalkotásában jeleskedtek, és akik az egész iskolát „Egyiptommá” varázsolták, és persze a színjátékosok. A kész előadás annak a projektpedagógiának a gyümölcse, melyben számos különböző terület – művészetek, magyar, történelem és így tovább – képes egy közös cél érdekében maradandót alkotni.
Hogy viszonyultak a diákok a rájuk „rótt” feladatokhoz?
Az ember tragédiája és annak bemutatása nem könnyű feladat, még profi színházak számára sem. Éppen ezért fontos volt, hogy az általunk húzott egyiptomi színt, annak jelentését és fókuszát minden diák maximálisan megértse, s így képesek legyenek magukénak vallani azt, és hitelesen előadni. Mindezek mellett törekedtünk arra, hogy a jelenetben megmutassuk iskolánk és színházunk karakterét, képzésünk sajátosságait, létrehozva ezzel egy látványos, érthető és élvezhető előadást, melyben a játszók és a közönség egyaránt jól érzi magát.
Mekkora lehetőséget éreztek ebben a színben?
Azt gondolom, Az ember tragédiája valamennyi színe rengeteg lehetőséget rejt magában, még ha vannak hálásabb és kevésbé hálás színek is. Az egyiptomi színben mi a hangsúlyt a „milljók egy miatt” elv, valamint a vízióként megjelenő demokrácia sokszínűségére „enyésszen az egyén, ha él a köz” helyeztük. Ezt a két vezérelvet próbáltuk színpadi eszközökkel megvalósítani, közérthetővé tenni. Fontosnak tartottuk, hogy mindezt egy elgondolkodtató animációval és a mozgásművészet eszközeivel is nyomatékosítsuk.
Mit éreztek a diákok a próbák során a színpadon, majd az előadáson?
Minden iskola sajátos nézőpontból értelmezte az adott színt. Kreatív, látványos, dinamikus, nagy tömeget megmozgató, jól megrendezett színeket láthattunk és sok tehetséges diákot. Érdekesen oldották meg a színek egyes sajátosságait, jól kihasználták a színpadtechnika nyújtotta illúzióteremtést a forgószínpaddal, a mozgóképi inzertekkel.
Összességében, hogy érezte magát ebben a produkcióban, mint rendező?
Különleges Ádámok, Évák és Luciferek álltak színpadra. Minden szereplő a saját egyéniségét is megvillantotta a karakterében, és ettől volt más: naiv, erős, esendő, formálható, kiszolgáltatott, „ördögi” és nőies. Ezekből alakult ki Madách művének felnagyított képeskönyv-szerű változata. A mű mondanivalója különböző koncepciókon keresztül is érezhető, néhol némi iróniával átszőve, valahol erősebben, valahol gyengébben. Azért elmondható, hogy minden a helyén volt, minden jelentett valamit, mert Madách mondatai napjainkban is aktuálisak. A diákprodukciókat a közönség is hálásán fogadta, hiszen telt házzal játszották a nyilvános főpróbát, a premiert, és a harmadik előadást is. Valóban az Ádámok és Évák ünnepe volt, …, és a Lucifereké.
A jövőben, ha lesz hasonló lehetőség, újra vállalkoznak egy ilyen volumenű előadásra?
Egy ilyen vállalkozás értékei vitathatatlanok. Különböző karakterű iskolák találkozhatnak, ismerhetik meg egymást, miközben egy sokszínűséggel jellemezhető nagy egészt alkotnak. Madách művének népszerűsítése mellett egy igazi diákünnepről van itt szó. Természetesen szívesen teszünk eleget minden ilyen felkérésnek a továbbiakban is.
Köszönöm az interjút, és további sikeres munkát kívánok!
Csiffáry Zsuzsanna
