Több tekintetben is az igények, a lehetőségek szerencsés találkozása, valamint gyors és jó döntések kellettek ahhoz, hogy létrejöjjön a békéscsabai István, a király előadás. A Jókai Színház fenntartója, Békéscsaba város önkormányzata szerette volna Szörényi Levente és Bródy János idén 30 éves rockoperájával megünnepelni a Szent István tér felújítását. A Kolozsvári Magyar Napok szervezői a rockopera előadásával akarták emelni a rendezvény fényét. A mű jogtulajdonosának a Zikkurat Színpadi Ügynökségnek lehetősége volt arra, hogy a TÁRSULAT tagjaival és a Honvéd Táncszínházzal létrehozza a produkciót, ugyanakkor igényük volt arra, hogy mindehhez találjanak egy megfelelő műszaki háttérrel, személyzettel rendelkező színházat. A Jókai Színház vezetése gyors és jó döntést hozott, amikor felmérve az igényeket és lehetőségeket felvállalta a kolozsvári előadás technikai lebonyolítását, és – részben saját művészeivel – az augusztus 20-ai békéscsabai előadás létrehozását. Ezek után a békéscsabai, és a megyei közönség kikövetelte, hogy az „egynyári” előadás után a kőszínházban is megnézhesse a produkciót. A színház vezetése ismét egy gyors döntéssel, immár főleg saját színészeivel és helyi táncosok közreműködésével az évad bérletes előadásai közé emelte be az István, a királyt.
Az augusztus 20-ai 15 ezres békéscsabai, és a 40-50 ezres nézőszámú kolozsvári előadások zajos sikerei önmagukért beszélnek, dicsérik az alkotók, a művészek munkáját. Keveset tudunk azonban arról, hogy a háttérben – több más nyári munkájuk mellett – milyen emberfeletti erőfeszítéseket tettek a Jókai Színház műszaki, technikai dolgozói. A következőkben néhányuk szerény, szűkszavú nyilatkozatát olvashatják a munka nehézségi fokáról.
Lakatos Károly Magyar Teátrum-díjas maszkmester, fodrásztár vezető:
„Főleg sminkelnünk kell a sok szereplőt, ezen kívül hat-nyolc fejet kell feldíszítenünk, hajfonatokkal, frizurákkal. Szerencsénk, hogy a közreműködő néptáncosoknak eleve megfelelő a frizurája.”
Kohári Imre, fény- és hangtár vezető:
„Ez a produkció jó kihívás mindannyiunknak fényben és hangban is. Azt az új hangzásvilágot, amit már a Lear királyban megismertek, most megpróbáljuk az István, a királyra is adaptálni. Világításban pedig a dramaturgiát követve szétválasztjuk a helyszíneket, adott esetben egy-egy szereplőre tesszük a hangsúlyt.”
Petrovszki Árpád, szabótár vezető:
„A közel ötven szereplő mindegyike legalább háromszor öltözik, ami mintegy százötven ruhát jelent. Könnyebbség, hogy ezeket nem mind nekünk kellett elkészíteni, mert a ruhák többsége a Zikkurat tulajdona, nekünk csak a hiányokat kellett pótolni. Az öltöztetésben viszont műhelyünk szinte minden dolgozója részt vesz.”
Csatlós Viktória, kelléktár vezető:
„Kétszáz körüli kellék van az előadásban, ami még kezelhető mennyiség.”
Kergyik István, színpadmester:
„Ez a dolgunk.”