mondotta Simon József „Putyi” miközben a nézőközönség egyszerre firtatta balesete és a preparált szék kérdéskörét. Az Ötórai tea rendezvényen a Színházkomédia szereplőivel találkozott a publikum.
Nehéz dolog egy színésznek arról beszélnie, milyen színészt alakítani. Fekete Péter kérdéseire is ki így ki úgy tudott válaszolni, néha belelapozva: jaj mi is volt a kérdés!?. Azonban, ha belegondolunk, hogy miként tud egy valódi színész házaspár (Fehér Tímea és Bartus Gyula) a darabbeli civil színész házaspárként (Harry és Lotta) veszekedni, majd darabbeli szerepben lévő színészházaspárként (a Lány és házastársa) csókolózni a színpadon, akkor talán érthető, nehéz erről könnyen nyilatkozni.
Értik – nem? Nem az önök készülékében van a hiba. Csiklandós szituációkban nem szűkölködött a műhelytitkok feszegetése ezúttal sem. Bartus Gyula például elmondta, hogy ha feleségét valaki más csókolná a színpadon, akkor legfeljebb a próbákon nem ülne a szituáció közelébe, de az előadáson már kötelezően függetlenítené magát civil érzelmeitől. Tarsoly Kriszta elmesélte, hogy színészként a rendező szerepében mennyire meglepte, hogy ezúttal „másik oldal” gondolatait-érzelmeit kell vonatkoztatnia saját szakmájára. Megismerkedhettek a nézők Komáromi Anett „nem rajongói” oldalával valamint Katkó Ferenc „Henger” kijevi indulásával is a színész pályán. Elnézést azoktól, akiket most nem említünk külön, de a show-t ellopta Putyi bácsi, aki a kórházi ágyról élő internetes kapcsolaton át szórakoztatta a nagyérdeműt, negyven év színházi tapasztalatáról mesélve nyájasan, mintha csak a Riviérán lógatná a lábát és nem súlyokkal nyújtanák szilánkosra tört bokáját.
A Színházkomédia közönségtalálkozója olyan volt, mint amilyen maga a színdarab. Egy darabka élet, csak túl szürreális ahhoz, hogy elhihessük: velünk együtt játszódik mindez.
Köles István Jr.