Egy hétvégés drámaverseny? Ezért mondhatják azt a színészek, hogy: „még ismerkedem a szöveggel”, hogy: még nem látom egyben, majd holnap”. Holnap: az előadás napján. És a rendező szájából is azért hangozhatnak el az ilyen típusú mondatok: „vagy húzunk, vagy nagyon jó lesz”, és: „ha nagyon ügyesek vagytok, egykor abba tudjuk hagyni”.
Ebben a felfokozott tempóban egyébként a próba legalább olyan élmény, mint az előadás lesz, főleg ha egy olyan energikus és jó humorú rendezővel vagyunk egy teremben, mint Pesty-Nagy Kati. Ő továbbra is optimista. „Kezd összeállni” – dicséri meg a színészeket, miután a második jelenettel másfél órát nyűglődtek. Ami a legrosszabban megy, vallja, abba kell a legtöbb energia. A második jelenet már jó, szögezi le, azután hozzáteszi: most már a többit kell felhúzni hozzá.
Podmaniczky Szilárd szövege életre kel, komédia, de nem csak karikatúrát nyújt, nem csak nevetésre késztet, de arra is, hogy elgondolkozzunk arról, amit mi hagyományos szóval kultúrának szoktunk nevezni, és ami olyan képlékeny, mint az egy hétvégés drámaversenyek délutánján a színdarab. Jó történet. „A szívedbe markol, mint egy kéz”, ahogy azt Podmaniczky írja.