Tragédia-előadások Békéscsabán címmel olvasható Somi Éva tanulmánya a XXI. Madách Szimpózium kiadványában. A beszámoló 2013 tavaszán Kecskeméten hangzott el, és a kötet az idei áprilisi ülésszakra jelent meg.
A 90-es évek elején szerveződött Madách Irodalmi Társaság szimpóziumán elhangzott előadásokból szerkesztett könyv öt fejezetből áll, mindegyikben a téma kiváló ismerői, kutatói elemzik Az ember tragédiájának irodalmi, művészettörténeti jelentőségét, színházi utóéletét, hatását a társművészetekre. Az első rész tanulmányai Ádám és Lucifer viszonyát, „a Tragédia filozofikumának esztétikummá formálódását”, az egyén felszabadításának problematikáját taglalják. Izgalmas elemzést ígér a Városfilozófia színről színre című tanulmány, akárcsak a Hatalom és szépség összefüggéseinek megvilágítása Lucifer játékán keresztül.
A Tragédia a színpadon című fejezetben olvashatunk jelentős színészi alakításokról, és itt található Somi Éva dolgozata is a Jókai Színház bemutatóiról. Elsősorban Papp János A békéscsabai színészet története című négy kötetére hagyatkozik a szerző, s mint a forrásról kiemeli, „ilyen alapos színháztörténeti munka azóta sem készült Csabán”. Az ötvenéves Jókai Színház jubileumi kiadványa szolgált még adatokkal a munkához. „A legújabb fejezet pedig azóta íródik. A 13. igazgató, Fekete Péter 2007-es kinevezése óta stabilizálta a színház helyzetét, felpezsdítette életét, és számtalan módon igyekszik minél több látogatót megnyerni a színház szeretetének. Közben a tulajdonviszonyok is változtak: 2012 óta a színház ismét a városé…” – olvashatjuk a tanulmányban.
Enyedi Sándor és Fejér László Tragédia-feldolgozásokat összefoglaló műve a másik két fontos forrás, amelyek alapján Somi Éva alapos statisztikát készített, és azt találta, hogy „a vándortársulatok korából 9 társulat összesen 22 alkalommal mutatta be Békéscsabán Madách remekművét”. Az előadások sikeréről a korabeli Békésmegyei Közlöny számolt be egészen 1948-ig, amikor is a Tragédia-előadásokat betiltották, Madách mondandója a hatalom számára nem volt kívánatos, sőt veszélyesnek bizonyult. A művelődés évszázadai Békéscsabán című monográfiából az derül ki, hogy a legutolsó bemutatóról a Viharsarok közölt kritikát, majd 1954-ben új korszak kezdődött, állandó társulattal akkor alakult meg a Békés Megyei Jókai Színház. A tanulmány szerzője megállapítja: 50 év alatt 12 igazgató váltotta egymást, sajnos Az ember tragédiáját nem állították színre, a megyei lap tanúsága szerint egyetlen felolvasóestet rendeztek 1983 októberében.
A legutóbbi években az Ádámok és Évák című országos középiskolai mozgalomhoz csatlakozott a Jókai Színház, és kétszer a diákok mutatták be a Tragédiát. Ha a felolvasóestet és ezt a két produkciót hozzáadjuk a 22 alkalomhoz, 25-ször játszották Békéscsabán Madách remekművét. Az összegzést a tanulmány szerzője azzal zárja, hogy tavaly, a Tragédia premierjének 130. évfordulója alkalmából sem igyekeztek túlságosan a színházak, hogy műsorra tűzzék a drámát.
Az előadáshoz felhasznált szakirodalmon kívül Somi Éva korabeli újságok kritikáiból is idéz, ami a régi nyelvezet és a kritikaírás maitól kicsit eltérő módja miatt külön érdekesség. A Békésmegyei Közlöny 1885. szeptember 20-ai számában például így értékeli a színikritikus az előadást:
„Csütörtökön adatott Az ember tragédiája. Már rég nem részesült a csabai közönség oly műélvezetben, mint Madách e bölcselmi drámájának az előadása alkalmával, melyben Kissné Hegyessi asszony mint Éva, Pálffy mint Ádám, Halmay pedig mint Lucifer remekeltek. Kitűnő szavalat, megfelelő arcz- és taglejtés jellemezte a három főszereplőt…”
Ugyanebből a lapból 1892-ben már kiolvasható a vidéki színházakra évtizedekig jellemző másodrangú szerep. „Ember tragédiája Csabán?! mondották kicsinylőleg azok, akik csak Budapesten vagy Bécsben szeretnek szinházba járni, mikor még Budapesten is hiányosak a diszletek s kevés a személyzet.
Csakhogy az ilyennek elfeledik, hogy ott az előadásokat egészen más szemüvegen át szabad és kell birálni, míg itt, ha az előadás olyan jó a milyen volt, pártolást és feltétlen dicséretet érdemel …”
A szimpóziumi tanulmány további részei Madách korába engednek betekintést, Kass János illusztrációival foglalkoznak, az író életével és munkásságával kapcsolatos tévedéseket tisztázzák, illetve helyzetjelentést kapunk a Digitális Madách Archívum aktuális állapotáról.
Nemcsak magyartanároknak és diákoknak, hanem az irodalom és a színház kedvelőinek is érdekes olvasmány ez a tanulmánykötet. Egyrészt nemzeti drámánk jelentőségére és az értékkel szemben az utókor felelősségére világít rá, másrészt érdekes képet ad a különböző történelmi korszakokra, politikai hatalmakra jellemző értelmezésről, „művészetkezelésről”. Ugyanakkor „a kulisszák mögött” kirajzolódik a szöveg és a színpad, valamint a színházi repertoár és a közönségigény kapcsolata is.
Niedzielsky Katalin
