Terasz.hu | 2010. április 8-án a békéscsabai Andrássy útról az élet bevonult az ott álló színházba. Az egyik párt kortes rendezvénye épphogy véget ért az utcán, a színház deszkáin folytatódott, Caragiale Az elveszett levél előadásán. A színházi érdekesebb volt.
A Jókai Színház ezt az évadot a környező országok kultúrájának bemutatásának szentelte. Ez a tény nemcsak a kulturális kapcsolatok terén jelentett sokat, hanem a turizmus fellendítésében máris érezteti hatását. A másik, a színház szempontjából lényegesebb hozadéka a vendégjárásnak, hogy a társulat minden hónapban egy másik ország színházi kultúráján nevelkedett rendezővel dolgozhatott együtt.
Valljuk be, a békéscsabai színház az évtizedek során nem tartozott a színházak élvonalába. Ez a szezon azonban valójában egy továbbképzési kurzusként értékelhető. Az utóbbi években nem sokat változó társulat, érzékelhetően nagyot fejlődött ebben az évadban. Ennek ékes bizonyítéka a mostani bemutató.
Laurian Oniga, az aradi színház igazgatója, a magas szintű román színjátszás jeles képviselője által rendezett előadás tette fel a koronát, az említett kurzusra. Olyan módon varázsolta elő a szereplőiből az addig nem tapasztalt tehetséget, hogy igazolva látszik a színház korábbi – kissé elbizakodottnak tűnt – szlogenje: „Felszálló ágban vagyunk!” Ez egy megújult társulat.
Cargiale Az elveszett levél című műve a rendszerváltást követően igen népszerű lett Magyarországon. 1998-ban a Katona József Színház, majd 2007-ben a Pécsi Janus Egyetem Színháza mutatta be, valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Thália Színházban vendégeskedett darabbal. Ebben az évadban pedig a Pécsi Nemzeti Színház tűzte műsorára.
Howard Lloyd, az előadás látványtervezője, jelmezeiben, kellékeiben (pl. lap-topok) a mát idézik és jól működnek.
|
Az ügyvéd, és Kárpáti Harsona szerkesztője- és kiadója, Bartus Gyula hosszú ideig nem jelenik meg a színen. Míg a többiek a kétségbeesés különféle húrjain játszanak, neki megadatnak a nagy váltások, amelyekkel nem mindig jól gazdálkodik, őt is utolérte a sokat szereplő színészek hibája, rengeteg az ismert, modorossá vált hangsúlya és gesztusa.
|
Laurian Oniga rendező legnagyobb érdeme, hogy felrázta a társulatot és egy jó ritmusú előadásban megmutatta, hogy milyen a korszerű színház. A négy felvonásban megírt darabot két részben adják, ha valami felróható a rendezőnek, az első rész lényegesen hosszabb a kelleténél. Indokoltabb volna a szünetet a Nae Catavencu, ügyvéd megjelenése elöttre tenni.
Amennyiben a társulat beépíti a munkájába a vendégjárás tapasztalatait, és a továbbiakban a most elért szintet tekinti alapnak, akkor elmondható: ez a színház, egy új színház.
Fotó: Nyári Attila
Forrás: Terasz.hu