A Szomor György – Román Sándor alkotópáros Sinatra életéről szóló látványos produkciója a porondszínházi tradícióknak megfelelően artista-, légtornász-effektekkel gazdagítva fantasztikus látványt ígér a közönségnek. Az előadásban André Rolland és Csikós Nóra alternatív mozgásművészek, artisták válnak a színpadi játék segítőivé. A függönytáncról Rolandot kérdeztük.
– A kínaiak találták ki az 1980-as évek végén. Úgy alakult ki, hogy a cirkuszi lengő trapézhoz hozzákötöttek egy textilcsíkot és azon repkedtek a porond fölött. Aztán amikor Európába került elmaradt róla a trapéz, és kilencvenes évektől elkezdtek mindenféle trükköket kitalálni vele. Az eszköznek több neve is van, spanyolul tissue, ami szó szerint kendőt, anyagot, kelmét, vásznat, angolul pedig silk, ami selymet jelent. Magyarul függönytáncnak hívjuk, ami talán kifejezőbb is. A Sinatra előadásban nem csak én táncolok a függönyön, hanem az ExperiDance néhány táncosát is meg kellett tanítanom rá. Több éves álmom valósult meg ezzel, hiszen a táncosoknak jó ritmusérzékük és testtudatuk van, amivel sokkal szebben tudják ezt a stílust is művelni. Tizenkét lánnyal kezdtük el, aztán az előadásban hatan kerültek föl a függönyre.