Egy nő hófehérben. Kiszakítva térből és időből. Sorsába börtönözve. Kérdéseire nincsenek válaszok, bánatában nincs vigasztalás, lázadása eleve elbukott. A magyar történelem talán legtragikusabb sorsú asszonyáról Bethlen Katáról, Kocsis István írt sodró erejű történelmi játékot, monodrámát, melynek békéscsabai ősbemutatóját augusztus 2-án láthatta a közönség a TeÁtriumban, Liszi Melindával a címszerepben. – Kovács Attila kritikája
Bethlen Kata 1700. november 25-én született az erdélyi Bonyhán. Ötvenkilenc évesen hunyt el, élete személyes tragédiák sorozata. Tizenhétévesen akarata ellenére férjhez adják. A református hitben elmélyült lány “pápistával” házasítja meg anyja. Huszonkétévesen megözvegyül, második férjét harminckét évesen veszíti el. Utána nevezi magát Árva Bethlen Katának. Két házasságából származó hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt, a katolikus hitben nevelkedő Pált és Borbálát, pedig erőszakkal veszi el tőle első férje családja. Egészségi állapota egész életében gyenge, az őt ért sorozatos csapások miatt betegsége csak tovább súlyosbodik. A mélyen hívő asszony számára gyermekei, társai elvesztése után csak a református hitvallás maradt, egyetlen vigaszként.
Kocsis István monodrámája egy hitében rendíthetetlen, tántoríthatatlan erkölcsű, tragikus életutat bejárt asszony drámája. Békéscsabán egy önnön sorsába nem beletörődő, de azzal megbékélő nő történetét formálta meg Liszi Melinda a Jókai Színház művésze, aki emberi nagyságával végül az őt színpadra (kínpadra) vonó istene fölé emelkedik.
– Számomra az újrakezdésről és a hitről szól ez a dráma. Arról, hogy meddig tart egy ember hite meddig bír még hinni, miközben sorozatban csapások érik. Ez egy kitárulkozás, folyamatos vita istennel, de egyben újrakezdések sorozata is, hiszen Bethlen Kata minden csapás után újra és újra feláll, amikor egy átlagember már elvesztette volna a hitét ő, ha kell előröl kezdi – vallott a darabról a rendező, Czitor Attila.
A rendező értő kézzel nyúlt a monodrámához. A darab egy pillanatra sem ül le, az elmondott történetet hófehér leplekkel, gyertyákkal és könyvekkel való játék teszi teljessé. Liszi Melinda Árva Bethlen Kataként egy fehér lepedőkkel körülhatárolt térben, sorsa börtönében játszik. A teret két szín, fekete és fehér tagolja. A darab elején még egyenlő arányban, a végén azonban a színpadot a fekete uralja, amelyből vakító fehéren világlik ki a címszereplő.
Liszi Melinda az első pillanattól megfogja a nézőket. Nem lehet elszakadni tőle, nem lehet közben kikapcsolni, nincs üresjárat. Pedig nincs könnyű dolga. Egy órán át kell lángolnia a színpadon, segítség nélkül. Megtörik és felemelkedik. Fiatal dacos lány, gyermekeit elvesztő anya, betegségtől gyötört ember, érett,sorsával megbékélő asszony. A szemünk láttára öregszik, érik meg a színpadon, játéka magával ragadó, megható és felemelő. A legszebb pillanatok egyike, ahogy a gyermekeit jelző égő gyertyákat önkezével oltja el, így személyesítve meg az őket elragadó halált.
Az Árva Bethlen Kata a TeÁtrium előadássorozatának egyik gyöngyszeme. Remélhetőleg a pénteki bemutató után még többször is láthatja majd a közönség.
Kovács Attila
Fotók: A-Team: Nyári Attila