fbpx Az életben is borzasztó fontos, hogy az embernek legyen humora – A pillangók szabadok bemutatójára készülünk | Békéscsabai Jókai Színház
  2020. október 08., csütörtök      09:54

Jelenlegi hely



Az életben is borzasztó fontos, hogy az embernek legyen humora – A pillangók szabadok bemutatójára készülünk


Október közepén mutatja be színházunk A pillangók szabadok című Leonard Gershe-darabot Tege Antal rendezésében. Mrs. Baker szerepében Kovács Edit Jászai Mari-díjas színművésznőt, Don szerepében Czitor Attilát, Jill szerepében Földesi Ágnes Villőt, Ralphként Laszkó Viktor színészhallgatót nézhetjük meg az Intimtérben. A főbb szereplőket és a rendezőt kérdeztem egy szeptemberi próba után.

- A pillangók szabadok a leírása alapján nagyon is komoly kérdésekről szól. A szülőkről való leválás, a gyerekek szabadon engedése a téma, és az, hogyan boldogul egy ember, ha fogyatékkal él. Egyik sem tréfadolog, egyes színlapokon mégis komédiának hívják. Nálunk Békéscsabán lírai játékként hirdetjük, másutt drámának titulálják. Hogy is van ez?

Tege Antal: Nem zárja ki egymást mindez. A pillangók szabadok komoly társadalmi problémákról szól. Amerikában ezt ilyen köntösben tálalják, valós gondokat könnyeden visznek színpadra.

Czitor Attila: Ha megnézzük Neil Simont és a többi amerikai bulvárszerzőt, a szereplőik hétköznapi figurák: emberiek maradnak, bármiféle tragédia árnyékolja is be az életüket. Ezek

az írók értenek hozzá, hogy a humor forrásaként értelmezzék ezeket a helyzeteket, anélkül,

hogy banálissá, silánnyá tennék őket. Tennessee Williams és Arthur Miller darabjaiban szintén van humor – éppen úgy kerekek ezek a darabok is. Csehov is úgy írta meg a drámáit, hogy

vígjátékként adják elő.

Kovács Edit: Az életben is borzasztó fontos, hogy az embernek legyen humora, azért alkalmazza a bulvárszínház a humort, hogy minél közvetlenebbül fogalmazza meg a problémát. Az sem mellékes, hogy könnyebben beül a néző, hiszen egy humorosabb darab befogadhatóbb a számára, mélyülnek a gondolatai, jobban ráismer a saját élethelyzeteire, jobban megérti, hogyan is viszonyuljon a saját életéhez.

Földesi Ágnes Villő: Humor alatt nem harsányságot értünk. Összetett, árnyalt, egymásra épülő jelenetek követik egymást a darabban. A néző számára megmosolyogtató, máskor pedig szívszorító lehet majd mindaz, amit tapasztalnak, ha velünk utaznak. Ezt a folyamatos kettősséget felépíteni kihívás belülről.

Tege Antal: A jó bulvár, az mentes az ócskától. Ennek az előadásnak nagyon élőnek kell lennie, finom egyensúlynak kell létrejönnie – itt lehetnek a buktatói.

Kovács Edit: Minden kornak megvan a maga bulvárja. Nem nemzeti kérdéseket, hitet, filozófiát boncolnak ezek a művek, hétköznapi voltuk miatt lenézik őket, holott a bulvár az, ami felvállalja a mindennapi problémáinkat. Elgondolkodtat, rádöbbent, miben is élünk.

- A darab plakátján a három, érzékszerveit „megtagadó” buddhista majom parafrázisa látható: Mrs. Baker nem hall, Don nem lát, Jill pedig nem beszél. Mennyire vegyük ezt komolyan?

Tege Antal: Szó szerint értendő! Az anya nem akarja meghallani a fiát, a lány szavakkal nem vállalja fel a valós érzelmeit, a fiú pedig vak. Az volt a cél, hogy felkapja a fejét a néző. Kifejezéstelen arcokat lát egyszerű háttér előtt. Valami hiányzik belőlük.

Kovács Edit: Nagyon nehéz a plakáton megfogalmazni valamit úgy, hogy a néző érdeklődését felkeltse a sok vizuális inger között.

Tege Antal: Az eredeti, 1972-es képen a végkicsengés van: a lány a fiú haját vágja. Mi a történet elejét szerettük volna képszerűvé tenni.

(Folytatása következik…)

                                                                                               (Szilágyiné Szabó Ágnes)

 


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg