Bárkaonline | A Sapkák című cikk gyors elolvasása után, a munka megkezdése előtt kértük az írókat arra, hogy osszák meg velünk és látogatóinkkal az első benyomásaikat, érzéseiket. Tetszik-e a téma, a cím, beindult-e a fantáziájuk, bíznak-e már abban, hogy egy remek darabot fognak írni éjszaka?
Kiss Judit Ágnes: Nem készültem előre semmire, ami azért jó, mert nem vagyok csalódott, de különösebben nem is lelkendezem. Tudatosan üresen hagytam a fejemet, hogy ami jön, abból próbálok majd valamit kihozni. Kénytelen leszek írni belőle valamit. Szerencsére, amikor a cikk címe elhangzott, már akkor, abban is találtam valamit, amire rá lehet kapaszkodni. Most, hogy elolvastam, aláhúzgáltam benne néhány sort, amire föl lehet építeni majd valamit. Egy rock and roll történeti cikk ez tulajdonképpen. Olyan zenekarokról, amelyeknek egy részét ismerem, másik részét nem. Biztos vagyok benne, hogy a rendezők fantáziáját is meg fogják mozgatni ezek a zenék majd. Nekem is nagy segítség, mert nyit egy olyan hatalmas teret, amiben én otthon vagyok.
Podmaniczky Szilárd: Nevetni fogsz, de hónapokkal ezelőtt gondoltam rá, hogy milyen jó téma lenne egy zenekar próbáját végigkísérni. Nálam tízesbe talál ez a téma. A sapkák címhez, gondolom, nem kell ragaszkodni. A sapka szó ebben a cikkben szerepel szimbolikusan, majd meglátjuk, hogy mit tudok ezzel kezdeni: Télapó sapka, Mikulás sapka. Meglátjuk.
Háy János: A téma elég sokirányú, egy kicsit olyan a cikk, mintha a rockzenével valamikor folyamatosan foglalkozó újságíró, az egykori rockénekes Hegyi Zolinak a gondolatai közé egy dinamitot dobtak volna, és annak hatására foszlányok repültek szét. Elég kaotikus a szöveg, de ez nekünk jó, mert sok lehetőséget ad az elmozdulásra. Nem tudom még, milyen irányba menjek el, fogalmam sincs. Három fő csapás lehet: az egyik a rock and roll, a másik a tehetségkutatók álságos működése, és egy picit érintve van egy magyar popsztárnak, Cipőnek a halála. Nem tudom, lehet, hogy zenekart fogok alapítani éjszaka. Ki tudja.
Elek Tibor
Fotó:Nyári A./A-Team