Bartus Gyula alakítja a Cervinus Teátrum legújabb bemutatójának, a Tessedik című zenés játéknak egyik szerepét, melyet július 22-én mutatnak be a Szarvasi Vízi Színház színpadán. Az előadásról, valamint a nyári tervekről beszélgettünk a Békés Megyei Jókai Színház művészével.
„Először kerül a drámairodalom színpadára a XIX. század és Szarvas városának egyik legismertebb és munkája révén talán legmeghatározóbb alakja, Tessedik Sámuel. Ellentmondásos kor, újító reformok – sikerek és kudarcok sorozata, melyben csak egy olyan erős, karizmatikus személyiség volt képes az utókor számára is meghatározó utat kijelölni, mint Tessedik.” – olvashatjuk Pozsgai Zsolt és Gulyás Levente zenés játékának ismertetőjében. Bartus Gyula Boczkó András, segédlelkész szerepét fogja játszani az előadásban…
Gergely László rendezi az előadást, akivel már többször dolgoztunk együtt. Még 1992-ben, az első nagyobb szerepemet is az ő rendezésében játszottam el Békéscsabán, amely az Antigóné Haimónja volt. Az ő meghívására vállaltam el Boczkó szerepét. Egy hónapja tartottunk egy olvasópróbát, s körülbelül két hete kezdtünk el intenzíven próbálni. Nagyon élvezem ezt a munkát, hiszen gyönyörű maga a környezet, a színház, és vannak olyan kollégák, akikkel eddig nem dolgoztunk együtt, kedves emberek, jól érzem magam közöttük. Maga a darab Tessedik Sámuel életét dolgozza fel, aki meghatározó személyisége volt Szarvas városának. Lelkészként iskolát alapított, templomot épített. Az előadás emléket állít az ő személyének, a nézők egy moralizáló darabra számíthatnak sok zenével és tánccal.
Fotó: Varga Viktor
Milyen tervei vannak még a nyárra?
Én elég hamar végeztem a színházban, az utolsó előadásom a Színházkomédia volt, így a tavasz végét arra használtam fel, hogy otthon a ház körül tegyek-vegyek. Júniustól ezzel a darabbal újra bekapcsolódtam a munkába. Július 22-én bemutató, utána lehet, hogy eljutunk a családdal Erdélybe pár napra. Én már párszor jártam ott, de a fiam még nem nagyon látott hegyeket. Már régóta tervezem, hogy elviszem a családot. Az egyik kollégámmal, Tomanek Gáborral és a családjával tervezzük az utat, szeretem az erdőt, Gáborral bízunk benne, hogy eljutunk gombát szedni és főzünk egy jó kis pörköltet. Meglátogatom még a szüleimet Miskolc környékén, egyébként a ház körül teszek-veszek. Most is füvet kellene nyírnom. De megkértem a szomszédomat, hogy segítsen be nekem.
Ez a barátság színházi berkekben már legendásnak számít…
Igazán jó szomszédom van, hogyha azt látja, hogy a füvem olyan hosszú, hogy már térdig ér, mert a próbák miatt nem tudom levágni, rögtön a segítségemre siet. Ő egy másfajta világban szakember, fűtésszerelő, vízvezeték-szerelő, dolgos ember, és sok minden érdekli.
Már több darabját bemutatták a színházban, novelláit is olvashatjuk. Írogat még?
Mostanában nem nagyon. A legutolsó nagy kísérletem egy színdarab volt az 1848-49-es szabadságharc 160. évfordulójára. Arról szól, hogy Békés megyében mi történt ezalatt az időszak alatt. Azt próbálom benne bemutatni, hogy a véletlenből, a semmiből hogyan lehet mégis sikert kovácsolni. A hit, a büszkeségem arra a népre, arra az országra, amelyben élek, hogy tud odáig jutni, hogy lehetetlen körülmények között is el lehet foglalni az aradi várat. Ezzel a jelenettel zárul a darab, amely még nincs befejezve, de a fejemben már összeállt a történet. A drámába brechti motívumokat is csempésztem, kicsit humorosan, a kisember szemével igyekszem ábrázolni a történteket.