Lezajlott a Circus Hungaricus olvasópróbája. Az alábbiakban csak néhány gondolatfoszlányt tárunk a közönség elé, mintegy hangulatjelentésként, bármennyire baljóslatú kifejezés ez.
Ezennel felkérjük Hobo elvtársat a kerületitanácsművelődésilletékesét székfoglalójának megtartására.(Hobo szólásra buzdítja önmagát, majd átadja a szót Vidnyánszky Attilának,a darab rendezőjének)
Szólhatna ez az előadás másról is, de kicsit mindannyian periférián vagyunk…
Szeretnénk, mi lenni a középpontban, de odasodródunk a bohóc mellé…
Kéne egy világszám? Nincs nagyobb világszám, mint Magyarországon megélni 80 nettóból, és gyerekeinket közben normálisan felnevelni…
Történetfoszlányokból álló mozaik lesz ez a produkció, amelynek a darabkái rettenetesen precízen kell, hogy érintkezzenek egymással. Nem fogjuk illusztrálni az előadást. Amikor a szöveg egy csavargóról szól, nem egy csavargót látunk majd a színpadon bóklászni. Nagyon feszítetten a szereplőknek sokszor csak pár másodpercük lesz a tér különböző pontjain, de a szálak az előadás végére összefutnak majd…
Lehet, hogy Chipolla a topmenedzser nyer, felül a média-banki birodalom trónjára, de ez is csak egy látszatgyőzelem, hiszen ha a vállalat érdekei úgy kívánják, az ő feje is lecserélhető egy pillanata alatt…
Egy cirkusz egész Európa, amelynek a világszámait nem mi alakítjuk, nekünk a wc-s néni szerepe jutott. Ennek a történetnek elsősorban szereplői lesznek, hősei kevésbé, de megérint majd bennünket a sok-sok „kisember”…
Megépül a Bolondok hajója. Hobo beül az árbockosárba. A vitorlát viszont valakinek fel kell húznia…
Kisember