fbpx Családi ágy - avagy amikor a férfi alkot, oltárt emel a nőnek | Békéscsabai Jókai Színház
  2021. január 19., kedd      19:46

Jelenlegi hely



Családi ágy - avagy amikor a férfi alkot, oltárt emel a nőnek


A Családi ágy című vígjáték premiere közeledik. Két fiatal készül a nászéjszakájára, gyermekük születik, megélnek felemelő és embert próbáló időket, aztán a gyerekek megnőnek, és újra egyedül maradnak. Erről szól a darab. De nem csak erről: rólunk, mindannyiunkról. Kíváncsiak voltunk, milyennek látja az alkotói folyamatot Csurulya Csongor rendező.

- A Családi ágy a boldog békeidőkben, az előző századfordulón és az azt követő időkben játszódik. A darabot mégis egy jó fél évszázaddal későbbre tettétek. Mi volt ennek az oka? Miből fogjuk észrevenni?

- Több oka is van. A kor, ahova a szerző a színművet helyezte, történelmileg terhelt időszak. Ugyan nem szól közvetlenül az első világháború kitöréséről, de a darabnak törődni kellene vele, pedig csak említés esik egy katonaorvosról. Szeretném, ha az előadás egy kapcsolat ívét mutatná meg, a házasságkötéstől a végéig, a kilencvenes évekig, amibe a háborút nem akartam belevinni, mert szerintem nem tett volna hozzá. Történeti séta az ötvenes évektől a kilencvenes évekig, hat különálló jelenetben, a zenék, a korokra jellemző divat segítségével.

- Ez a házaspár olyan, mint mi mindannyian: örömöket, válságokat, veszekedéseket élnek meg, néha forró a szerelmük, máskor bizalmatlanok egymással. Agnest és Michaelt egy valódi házaspár, Fehér Tímea és Bartus Gyula testesíti meg – ez a tény könnyebbé tette a munkát, vagy épp nehézségeket okozott a színészvezetésben?

- Olyan értelemben volt egyszerű, hogy mivel én is házasember vagyok, amikor beszélgettünk, akkor egyre gondoltunk. Azt nem tudom, nekik milyen volt most kemény dolgokat vágni egymás fejéhez. Két szereplő van a színpadon, jobban tudtunk így egymásra figyelni.

- Agnes karaktere bölcsebbnek, ironikusabbnak is tűnik…

- Mert nő! Nő! Örökké változásban van, tinédzserből nagylány lesz, nagylányból menyasszony, asszony, nagymama… Az életben való részvételről beszélek. A nő sokkal bölcsebb, több dologra tud figyelni. A férfi a teremtés koronája, de nem fenntartója a teremtésnek. A férfi kivágja az utat, a nő meg kikövezi. A férfi költő, író: érzékeny, a nőnek a háttérországot meg kell teremteni neki. A darabunkban sikerült oltárt állítani a nőknek Van egy olyan jelenete Timinek, amikor reményeim szerint, a nézőtéren „meg fog halni” minden harminc év feletti nő, akinek van saját élete.

- Az utolsó jelenetben összecsomagolnak, költöznek Amerikába, a gyerekeikhez. Új kalandok várják őket? Ez nem vég, hanem a kezdet? Mi lesz velük?

- Reményekkel vannak tele, hogy mi jön. Nyolcvanévesek, mire oda jutnak… el akarnak menni, vagy csak beszélnek róla? Nagyon különleges dolognak kell történnie, hogy elmenjenek.

- Persze nem mondjuk el, mi lesz a darab vége. Inkább árulj el valami titkot az előadásról!

- Tizenhét kép van a falon, a történet végére megtelik az emlékeikkel, az életük képeivel. A nagy kérdés, hogy a mindenkori néző az életének milyen képeit rakná ki? Az emlékekben azok a helyszínek és emberek jelennek meg, akik már nincsenek velünk. Aztán ezek a képek a végén…

(Szilágyiné Szabó Ágnes)

Fotó: A-Team/Nyári Attila


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg



mto2.png

korlatoknelkul.jpg


forradalom-es-szinhaz.png

 

 


h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2021. április
 

Keresés

Keresés űrlap