BEOL.HU | Messziről jött ember azt mond, amit akar — mondják kishazánk egyes vidékein. Lehet, hogy igaz, de tanácsos inkább tájékozódni és csak utána beszélni, írni. Nos, a Jókai színház műsortervét áttekintve joggal állíthatjuk: a „Közép-európai színházi szomszédolás” nagy ötlet volt. Tudjuk, tervezni se könnyű, de megvalósítani még nehezebb. Az évad végén „hazatért” a műsor: magyar darabbal, a Csínom Palkóval zár a megyeszékhely művészeti műhelye.
Nagyon kevesen lehetnek, akik ne hallották volna, ne tudnának legalább egy-két sort a kuruc időket idéző nótából, a Csínom Palkóból, de nemcsak ez az oka, hogy a Porondszínház díszbemutatóján a közönség jó része a darab zárásaként együtt énekelt a szereplőkkel. Titok nincs, az ok, a kulcsszó: művészet. És a közönség tetszése a színházban ma is mindennapi kenyér, a legnagyobb jutalom.
Ez a Csínom Palkó nem az a Csínom Palkó, amit 1951-ben mutattak be Farkas Ferenc zenéjével és Dékány András szövegével. A zeneszerzőnek a mű meghozta a Kossuth-díjat. Nemzetközi sikerdarab lett. Ez a mostani nem rosszabb. Más. Ez is a kuruc korban játszódik, de itt most a történelem nem tudomány, hanem művészet, csak a képzelet segítségével lehet sikerre jutni benne.
A műfaja élőzenés porondjáték, etno-operett. Álljon itt az operett eddig leginkább épkézláb definíciója: „túlnyomórészt vidám alaphangú színpadi darab, prózai beszédekkel, énekkel és tánccal”. Most itt, a cirkusz porondján a klasszikus operett formát változtatott, új köntöst öltött magára, de visszanyúl a daljáték tradícióihoz is és népzenei alapokra helyezkedve teremti meg — a vélhetően sokak számára kedvelt műfajt — az etno-operettet.
Ezt, a hetedik változatot Zalán Tibor és Greifenstein János írta. A szövegkönyv olykor túltengő jókedvével, érzelmességével, sokszor a valós történelmi tények érintésével valóságnak tetsző látszatot kelt. A színpadi illúzió — a csapatmunkának is köszönhetően — valódi érzelmeket sugall; legyen az szerelem, igazi öröm, hazaszeretet vagy éppen a nemzetárulás elítélése.
Csapatmunkát említettem. Ebben kétségtelenül fontos szerepe van az „edzőnek”, a rendező Greifenstein Jánosnak, aki merész feladatra vállalkozott. Merészségének hátterében a klasszikus színpadot helyettesítő cirkuszi porond áll. A társulat egészével megoldotta az első hallásra lehetetlent. A színészek végig tudták mindhárom irányban tartani a kontaktust a nézőikkel. A Csínom Palkó első része különösen pörgős és változatos, azzá teszi a biciklik mozgása, amelyekről már-már elhisszük, hogy lovak, a Balassi Táncegyüttes folklórelemeket felhasználó tánca, Ferenczi György, az énekmondó, Bolya Mátyás, a Kobzos és a Tárogatós Szokolay Dongó Balázs.
A színpad — esetünkben a porond — szimbolikus fehér díszlete szép (tervezője a darab rendezője), nem másolata a valóságnak, csak a valóságos élet illúzióját kelti, de cselekmény nélkül lényegében üres és teljes hivatását akkor tölti be, ha megszólal rajta a cselekményt hordozó szöveg is, ha a gondolatokat és érzelmeket a színész szájából közvetíti a szó. Balogh Ádámot a méltóságteljes Szomor György elevenítette meg, emelkedett énekszólója emlékezetes marad.
Tege Antal Tyukodi pajtása vérbő karakter, elhisszük neki, hogy olyan ember, akiben benne lakozik a parancsnok, de az asszonyi parancsra meghunyászkodni is tudó férfi. A Terézt alakító Nagy Erika határozottsága nagyon emlékeztet a köztünk élő házisárkányokra.
Katkó Ferenc megvesztegethetetlen figurája még minta is lehetne a ma emberének. Csomós Lajos visszafogott komikusként az előadás humorának biztos pontja. Szőke Pál a szabadságához ragaszkodó, sorsát felvállaló, 18. századi betyárt állítja elénk. Gubik Petra és Bányai Ágota olyan szeretnivaló lányokat elevenítenek meg, akikért a Csínomok — Palkó és Jankó — mindenre képesek. A testvérek — Gulyás Attila és Vadász Gábor — földön járó, valós érzelmekkel megáldott fiatalemberekként jelentek meg a színen.
Czitor Attila Fürjessy bárója tenyérbemászó figurát és talán még most is élethű alakot ábrázol. Cseh Adrienn Améliája a buta, önhitt császári rokon, de nem csak a régmúltban élő nőre emlékeztet. Az előadás nem lényegtelen eleme, hogy a színészhallgatók (Burány Árpád, Hodu Péter, Bíró Gyula, Szőke Norbert, Terjék Attila, Üveges Réka és Urbancsok Balázs) közreműködése az előadás és a jövő szempontjából is fontos.
Kiváló zenei anyag
Új Csínom Palkóról van szó és talán nem tűnik tiszteletlenségnek, ha megjegyezzük, hogy Farkas Ferenc zenéje nem hiányzik ebből az előadásból, hiszen Szokolay Dongó Balázs, Ferenczi György és a Rackajam, valamint Bolya Mátyás olyan zenei anyagot hoztak létre népzenei motívumok felhasználásával, amelyeket remélhetően később is szívesen énekelnek mindazok, akik látták a Csínom Palkót.
A fehér színben pompázó jelmezeket Olga Gonobolin tervezte, de megfontolandó lett volna a labancok és a kurucok közötti különbséget enyhe színjelzéssel jobban érzékeltetni.
Komáromi Attila
Forrás: BEOL.HU