A színházban csak fontos emberek vannak!
Ezt az alapvető – tehát vitatható – tézist legutóbb Törőcsik Maritól hallhattuk. Ő visszajött közénk a színházi létbe. Az élet kiszámítható, de el nem fogadható, rendje szerint távozók is vannak. Halottainktól búcsúzni nem feladat, kötelesség. Különösen akkor, ha az eltávozott élete alkotó szakaszának meghatározó idejét töltötte a Jókai Színház falai között. Dani Tibor színpadmestertől búcsúzunk most, mindannyian, akit március 27-én, Köröstarcsán helyeztek örök nyugalomra.
A színpadmester, mint olyan, egyike azon temérdek szakmának, amelynek létezéséről még sejtése sem kell legyen a közönségnek. Dani Tibor 1957-től egészen 1993-ig dolgozott a Jókai Színház kötelékében, előbb színpadmesterként, majd, önként vállalt szolgálata végén, műszaki ellenőrként. Szinte alapító tagként került az intézményhez, és ezt követően harminchat évig nem volt – nem lehetett – olyan produkció a Jókai Színház színpadán, amelynek ne az ő munkája nyújtott volna szilárd műszaki hátteret. Mert a díszlet, a színpadi változások, a szállítások, a színpadi háttérmunkák ütemezése éppúgy hatalmas figyelmet igényelt akkor is, mint napjainkban. Színházi szakemberek nem teremnek a semmiből. Most, amikor utódjához, Bojczán Istvánhoz fordulunk kéréssel-kérdéssel, az őt egykoron nevelő Dani Tibor is válaszol nekünk, immár felülről figyelve a társulat munkáját. Amikor fényképet kerestünk a Jókai Színház archívumában róla, tudtuk, alig van esélyünk arra, hogy találjunk is. A színpadmesterek képe, milyen különös, akkor sem volt kint az aulában. Nem látszódnak az előadások alatt sem, hiszen számukra majdhogynem szakmai presztízs, hogy – munkájukkal együtt – észrevehetetlenek legyenek.
Milyen furcsa is az élet!
Olyan képet találtunk a színpadmesterről, ahol éppúgy barokk parókában kellett a színpadon megoldania egy változást, mint utódainak a tavalyi Vörös és Fekete-előadásunkon, ahol a díszítők is aktívan közreműködtek, a rivaldafényt sem kerülve. Civil fotót azonban, itt a színházban, egyet sem találtunk róla. Lakatosné Vera sminkmester – aki szintén a kezdetektől van itt velünk – otthon, a saját fotói között azonban lelt egyet, egy egyetlenegyet, ahol – 1964-ben – a színpadmester lesütött szemmel áll a színpadon – középen, a két hölgy között –, egy frissen elkészült díszletben.
Dani Tibor, örökös színpadmester! Mi, a teljes társulat, a Békés Megyei Jókai Színház jelenlegi dolgozói, köszönjük neked, hogy őrizted és tovább adtad azt az összeszedhetetlenül sokat és bonyolultat, amit munkálkodásod jelentett. Emlékedet kegyelettel megőrizzük!
