A Szerb Kultúra Hónapja keretében a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata vendégeskedett január 17-én este a Békés Megyei Jókai Színházban. Müller Péter – Seres Rezső: Szomorú vasárnap című darabját adták elő, minden túlzástól mentesen, fergeteges sikerrel. (Csak megjegyezzük: a „szerb hónap” valamennyi eddigi előadása zajos közönségsiker volt…)
Nehéz megtalálni a pontos szavakat arra, miért nagyszerű ez az előadás, annyira egyszerű, és mint minden egyszerű, egyben annyira bonyolult is az, amit láthattunk. Erről a produkcióról leginkább annyit kellene csak mondani: azért jó, mert nagyon jó. A háromszereplős darab elejétől végig leköti a néző figyelmét, megragadja, és megragadva tartja a lelkét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, sokaknak szökött váratlan könny a szemébe egy–egy jelenetnél.
A Seress Rezső-figurát (a darab a zeneszerző életét dolgozza fel) már az első percekben megszerettük, és törékeny figurája valószínűleg még sokáig ott bolyong majd az emlékeink között. Az utolsó, közismert dal, a „Szeressük egymás gyerek…” tökéletesen fogta egybe az addig elhangzottakat, átélteket, átérzetteket. Elmondhatatlanul jól esett ismét, és éppen ebben a darabban, újra hallgatni…! Apró sóhaj: bár lenne foganatja mai kapkodó és könyöklő világunkban ez egyszerűnek feltűnő dalocska üzenetének!
A „Szomorú vasárnap” előadása egyszeri bemutatkozásként szerepel a műsorfüzetben. A nagy siker és hihetetlenül jó hangulat után talán joggal reméljük, a Szerb Kultúra Hónapjában lesz még lehetőségünk viszontlátni Seres Rezsőt a színpadunkon – hallani halhatatlanná nemesedő sanzonjait, élvezni Müller Péter kongeniális szövegét…