Cunami áldozata lett a magyar paprika
Az első reakciók:
Kiss Ottó: – Amikor meghallottam ezt a címet először arra gondoltam, hogy valószínűleg a magyar exportpaprika nem mehet Japánba, mert elmosta a tenger a piacot. A cikket elolvasva kiderült, hogy kicsivel jobb a helyzet, nem egészen erről van szó. Otthon mondtam is a családomnak: legyen bármi, csak a cunamit ússzam meg – mert alapvetően vígjátékként gondoltam a majdani írásomra. A cunamival, meg nem szerencsés viccelni, de például a földrengéssel sem.
Jr: – Ha az újságban látod, ezt a cikket átlapozod?
Kiss Ottó: – Azt hiszem igen, egyébként időhiányban évek óta nem olvasok napilapot, de ha neked már megvan a holnapi újság, megmondhatnád mennyi lett a magyar-holland meccs 🙂
Zelei Miklós: – Minden aktuális írást el szoktam olvasni, de én tizenhat éves korom óta benne vagyok a sajtószakmában. Ha ránézek egy teljes columnára, úgy nagyjából fél másodperc alatt tudom, hogy melyik az a téma, amelyik tegnap-tegnapelőtt sem volt még: tehát vadonatúj. Ha pedig egy folyamatosan futó hírbe botlunk, akkor nyilván az az érdekes, hogy mi benne az új. Ilyenkor talán rövidebben, de még alaposabban átolvasom. Most az volt az érzésem, hogy ha nem tolom el, akkor ebből nagyon nagyot lehet írni. Hatalmas téma, az egész XX.-ik századon végigbandukolhatunk egy ilyen tragikus hír kapcsán, például a hiányzó magyar-japán határon.
Jr.: -Mondhatjuk, hogy örül ennek a cikknek?
Zelei Miklós: Szerintem mázlink van vele. Nem ez az egy cikk volt, mind a tizenöt borítékban?
Karafiáth Orsolya: – Elsőre azt hittem valami bulvár hülyeség, de az nincs a Nemzetben. Ha papír újságot olvasok általában az első betűtől az utolsóig teszem. Nem tudok mást csinálni, nagyon gyorsan olvasok. Ha a neten akadtam volna ebbe az írásba, akkor is biztosan rákattintottam volna a címére, valami kis becsapós könnyed cikket sejtve mögötte.
Jr: – A címet hallva mi volt az első érzés? Hurrá vagy jaj?
Először az, hogy jaj. Azután amikor végigolvastam a cikket, akkor rájöttem, hogy ebben annyi lehetőség van, és már három-négy ötlet eszembe is jutott. Egyik rosszabb, mint a másik, de valamelyikkel el fogok indulni. Nagyon sokrétű hír, lehet vele játszani, kifordítani meg használni azt a teret amit behív, akárcsak a cím is. Féltem attól, hogy esetleg semmitmondó hír jön, vagy olyan, amit már ötszázszor feldolgoztak. Én a Nők Lapja Cafénál hetente hírt kommentálok már elég régóta, így ráállt az agyam a hírekre. Van egy rutinom, amitől tartottam is, hogy valamilyen hírnél előjöhet. A hír műfaj eléggé behatárol (akár a szereplőkkel – akár a történéssel) és én ezt szeretem. Ilyenkor egyszerűen burjánozni kezd a fantáziám. Mint egy rács így rám jön a téma, és én meg ki akarok törni belőle, de valójában meg nem akarok. Mert szeretem ezeket a rácsokat, és ezen belül is jól lehet ám mozogni.
Köles István Jr.