Mivel vizuális élményeinkből nyerjük információnk jelentős részét, csak nehezen tudjuk elképzelni, miként lehet a látvány, azaz a látás nélkül létezni. Teátrumunk igyekszik a látássérült látogatóinknak is teljesértékű színházi élményt biztosítani, minden bemutatónk előtt interaktív kulisszajárásra invitáljuk őket. Nem történhetett ez másképp a Chioggiai csetepaté című vígjáték kapcsán sem.
A kulisszajárók felfedezhették a játékteret, a színpadon kézbe vehették, megérinthették a díszletelemeket, kellékeket. Megtapinthatták a jelmezeket, miközben Komáromi Anett színművész, a kelmék színeiről mesélt, de a szereposztásra, a jelmezek leírására és a karakterek bemutatására is kitért. A darab cselekményét rendhagyó módon maga a rendező, Kiss József ismertette.
Örömünkre néhány látássérült fiatal is csatlakozott a meglévő csapathoz. Úgy hisszük, hogy a megismerkedés eloszlatja az előítéleteket, elindítja a párbeszédet. Nem szeretnénk viszont ezen a ponton megállni: nagyon fontos a cselekvés-szintű bevonódás, hiszen a társadalmi közöny leginkább így törhető meg." – hangsúlyozta Komáromi Anett.
Egy vak jól hallja honnan jön a hang, merről hallani a lépteket, ezekből az információkból is össze tudjuk rakni a képeket. Viszont az tény, hogy az előadás előtti beszélgetés, interaktív kulisszajárás megkönnyíti a dolgunk, így egyszerűbb elképzelni a jeleneteket. Az is segít az elképzelésben, hogy megfoghattam a szereplők jelmezeit, a díszletben sétálgattam, és néhány kulisszatitkot is elárult Komáromi Anett. – fogalmazott Babinszki Veronika, akit tanárnője kísért el a kulisszajárásra és az azt követő előadásra.
Fotó: A-Team/Ignácz Bence