Pinczés István új fordításában hallhatták és láthatták a Godot-ra várva című immár klasszikus színmű felolvasószínházi verzióját a Békés Megyei Jókai Színház Stúdiószínházában az érdeklődők. Az előadást a Bárka irodalmi folyóirat munkatársaival folytatott beszélgetés zárta.
A mű új, angolból fordított változatát mutatták be a Jókai Színház művészei, Tege Antal, Csomós Lajos, Hodu József, Jancsik Ferenc, Szabó Lajos és Fehér Tímea. Miért is érdekes ez – kérdezhetik Önök – hiszen Beckett angol volt, így mi másból is fordíthatták volna. Az azonban már kevésbé ismert, hogy Beckett francia ősökkel büszkélkedhetett, a drámát pedig kétszer írta meg. Először franciául, azzal az indokkal, hogy mivel a francia az ő számára már tanult nyelv volt, az nagyobb művészi fegyelemre készteti. A francia verziót fordította le Kolozsvári Grandpierre Emil, és ezt játszották ezidáig a magyar színházak is. A mostani bemutató alkalmával érezhető volt, hogy az angolból fordított szöveg korszerűbb, közelebb áll a mai magyar köznyelvhez, – ez a leginkább talán Lucky zavaros monológján, és a bele rejtett névjátékokon érhető tetten – de a mű szikár szimmetriája változatlanul áll benne. Beckett „hősei” a semmi közepén állva várják, két felvonáson keresztül, hogy Godot érkezésével sorsuk megváltozik. Nem írom, hogy jobbra fordul, ebben az abszurd viszonyrendszerben a jó és a rossz, bármikor felcserélődhet, de tekintsünk most el a mű további értelmezéséről. Helyesebben, az érdeklődőknek nagyon is ajánljuk a www.barkaonline.hu irodalmi portált, illetve a Bárka szeptemberi számát, ahol szakemberek egészen biztosan tovább boncolgatják majd a művet, és új fordítását. Fordítóját szerencsére nem.
Szöveg és fotó: Junior
