Egy Kossuth-díjas színésznő megáll a sátor közepén, és a sátorban megáll a levegő. Tágra nyílnak a szemek és borzongás fut végig a hátakon, amint megszólal. Jó itt lenni, jó akinek jutott hely. Aki az ajtóban ácsorog, csak nagy óvatossággal mer egy-egy tapsszünetben ülőhely felé araszolni. Katarzis élmény – SZÍNHÁZ!
„ Jó hogy itt vannak velem, verseket hoztam Önöknek ma délután, így mondom el, mit gondolok a világról” – kezdte lágy, szelíd hangon Kubik Anna.
Egyszerűség és báj, méltóság és határozottság sugárzik minden rezzenéséből. Egy fiatal színész, Balázs Csongor gitárjátékát úgy fogadja, úgy konferálja és úgy teszi műsora részévé, mintha mindig egy színpadon dolgoztak volna. Befogadó, kedves és kollegiális.
Aztán jönnek a versek, fejből, szívből, belülről. Fél óra, kikapcsolt külvilág, a megértett szó gyönyöre. Értjük miről beszélt a művésznő, amikor alig egy órája a magyar nyelv megóvásáról beszélt. Itt dallama van minden szónak, ritmusa, lüktetése van a szótagoknak.
Aztán szűnni nem akaró taps, fesztiválhangulat! SZÍNHÁZ!
Fekete Péter