Női archetípusok harcolnak egymással a békéscsabai színház Stuart Mária előadásában
A Bécsben élő magyar-osztrák rendezőnő, Szalma Dorotty adaptálásában mutatta be a békéscsabai színház Schiller Stuart Máriáját. A címszerepet Dobó Kata alakítja.
Közel háromszáz ember jelenlétében, Fotheringhay várában kivégezték a világ első golfozó nőjét. Stuart Mária első férje, 11. Ferenc ifjú király halála után kapott rá a sportjátékra, aztán nőül ment még két előkelőhöz, botrányos harmadik házassága miatt azonban a lordok erőszakkal letaszították a skót királyi trónról. Egyéves fogságából előkelő szerelme menekítette ki, s Mária vesztére nem franciaországi birtokaira menekült, ahol feltehetőleg háborítatlanul tölthette volna további napjait, hanem unokatestvéréhez, a nála kilenc évvel idősebb I. Erzsébet angol királynőhöz, akinek egyúttal törvényes utóda is volt. Erzsébet saját sorsát láthatta Stuart Máriában: évekkel korábban ő is részt vett a Véres Mária – féltestvére és egyben elődje – elleni összeesküvésben, kis híján kivégezték. A menedéket kérő skót királynőt húsz éven át szigorú őrizet alatt tartotta.
Schiller ötfelvonásos, a Jókai Színházban érthető gördülékenységgel meghúzott darabja jórészt Mária életének utolsó napjaiban játszódik. A címszerepet alakító Dobó Kata fémmel vasalt üvegkalitkában várja sorsa alakulását, aztán időnként hatalmas vérszínű burkolat ereszkedik alá fentről, s fedi be a menekült királynőt. A magasban Erzsébet jelenik meg, mozgása szertartásos, kiszámított, láthatatlan határokra ügyelő. Hasonlóan determinált, mint Máriáé. A végzetszerűség kezdettől jelen lévő atmoszféráját erősíti a darabot rendszeresen megszakító, Mária királynő halálára írt emlékmise egy-egy részlete. (Igaz, Henry Purcell művét II. Mária tiszteletére s nem Stuartnak írta.)
Erzsébetnek és Máriának Schiller eredeti drámájához képest egy-egy szellemalakja vagy – az előadás a képzettársítást megengedi – védangyala van (Komáromi Anett és Tarsoly Krisztina). A rendező ezzel a konfliktust transzcendens síkra tereli, s időn kívülivé teszi. Akarva-akaratlanul hangsúlyozza, hogy egyrészt Isten kegyelméből felkent uralkodók mindketten, hatalmuk szakrális, tehát Istentől determinált. A vallási különbözőség ezek után természetesen háttérbe szorul. Női archetípusok másrészt: az anya képében megjelenő asszony, a mindezek ellenére törvényes utódot felmutatni nem tudó felelős államfő, az eredetihez képest szimpatikussá változtatott Erzsébet csap össze a szexszimbólummal az egyébként férfiak dominálta világban.
Kovács Edit az angol királynő szerepében valóban egy világbirodalom anyja. Megjelenése tekintélyes, hangsúlyos, ezzel együtt kellően visszafogott az adott pillanatokban, matriarchátusa az államérdek megtestesülése, az előadás legjobbja. Mellette Bede Fazekas Annát (Mária dajkája), Bartus Gyulát (Paulet lovag), Gulyás Attilát (Mortimer), Csomós Lajost (Burleigh), Czitor Attilát (Shrewsbury grófja) lehet kiemelni. A címszerepet megformáló Dobó Kata hozzájuk képest egyenetlenebb. Hangsúlyai – miért, miért nem – főként az első felvonás alatt zavaróan elnyújtottak, néhány alkalommal kissé keresettek. Játéka aztán a második felvonás nagy találkozásjelenetében már jóval kifinomultabb, helyénvalóbb. Az egyébként színvonalas előadás talán legkitűnőbb pillanata a két királynő többszintű párbaja.
(Friedrich Schiller: Stuart Mária. Békés Megyei Jókai Színház. Rendező: Szalma Dorotty.)
Pethő Tibor
Fotó: A-Team/Nyári A.
Forrás: Magyar Nemzet, 2011. január 31.