6. Nagyszínpad, hang a függöny mögül. „Lajos, gyere elő, légy szíves.” Egy másik hang. „Melyik Lajos? Ketten vagyunk.” A fejekben mindenesetre rend van.
Lement az első próba, jó lesz, tényleg, egy óra negyven perc, igaz, megszakításokkal, szóval kb. 25. Tippelgetünk. Kiss Judit Ágnessel és Dávid Petivel, a piros csapat helyszíni felelősével drukkoljuk végig a nagyszínpadi főpróbát, csillagos ötös. Judit a jelenséget, ami ez a két nap, a homokmandalához hasonlítja. Hogy fölvillantunk valamit, és ennyi volt. Szépen összeáll, és aztán. Kicsit érezni már a búcsúra készülést.
Mert a hangulat jó. Például ez a szöveg – hol máshol – a Bárka szerkesztőségében születik, ahol Háy János kávézás közben elmeséli, milyen remek a csabai fürdő, nem csak lebegni lehet, meg egymást rugdalni a jakuzziban, de témára is lel az író, és ehhez még csak nagyon szemfülesnek se kell lennie, elég, ha kicsit hallgatózik. Kiss Judit Ágnes ebben a pillanatban a fürdő felé veszi az irányt.
A zöld csapat a Stúdiószínházban pedig még egyszer nekirugaszkodik. Ami annyit tesz, hogy én is elköszönök a blog olvasóitól, megköszönve a szíves figyelmet. Jó szórakozást, aki látja.