Bárkaonline | 013. március 22-e, hét óra múlt húsz perccel, és máris megvan az első dráma.
Alighanem meglepődtek a Békéscsabai Jókai Színház nagy sikerrel műsoron tartott zenés darabjának, aKapj el!-nek a nézői, amikor másodpercre pontosan hét órakor, az előadás kezdésének megszokott időpontjában váratlanul egy ünnepélyes ceremónia részeseivé lettek. A színészek helyett Fekete Péter, a színház igazgatója perdült az Ibsen Stúdiószínház színpadára, s miután köszöntötte a telt házas publikumot, fölvezette a hétvégi két és fél napos jóízű őrületet.
Előbb a pazarnak ígérkező csörte három fő szereplőjét szólította, a darabok szerzőit, a Békés megyében jól ismert, sokszor bemutatkozott alkotókat: Háy Jánost, Kiss Judit Ágnest és Podmaniczky Szilárdot. Íróvendégeink, bájos esetlenséggel tűrve a szokatlan helyzetet és a valósággal rájuk támadó reflektorfényt, egyenként húztak a színpad előterébe készített cilinderből – varázslatuk nyomán pedig mindjárt kiderült, ki melyik színészgárdával, s persze melyik rendezővel láthat munkához. Helyesebben: ők melyik csapatnak adnak munkát másnaptól. A végeredmény (nem alfabetikus, mert a húzás koreográfiáját követő sorrendben): Kiss Judit Ágnesnek a zöld szín jutott, Bozsik Yvette rendezésével, Háy János a fehérekért felelős, darabja színre viteléért Dávid Zsuzsa, Podmaniczky Szilárdnak pedig – no, de ezt már könnyen ki lehet találni; a rendezője Pesty-Nagy Kati lesz.
S hogy miről írnak a szerzők? A téma, vagy inkább a kiindulópont, minden alkalommal a Magyar Nemzet következő számának egy újságcikke. A kortárs dráma e nagy versenyét megálmodó, s helyszínét végakarata szerint Békéscsabára helyező Siposhegyi Péter drámaíró fia, ifj. Siposhegyi Péter húzott a lap szombati számában megjelenő közel tucatnyi cikk közül egyet. Derűs megjegyzése, miszerint ez az a pillanat, amikor nagyon el lehet rontani egy hétvégét, őszinte kacagást váltott ki a helyzethez egyre jobban alkalmazkodó, belemelegedő nézőseregből. A jóslat azonban csaknem valóra vált. Az újságcikk címe: Sapkák, s elhangzott első bekezdése a Republic zenekar énekese, az éppen ma temetett Cipő halálából indul ki. Szó bennszakad. S bár Hegyi Zoltán jegyzete nem a frontember haláláról szól, a rockzene társadalmi hatásain gondolkodik el, ByAlextől Jimi Hendrixen át az AC/DC-ig, ez a lecke most már biztosan föl van adva. „Na, ez a szép a rock and rollban.”
Az igazsághoz egy dolog még hozzátartozik. Podmaniczky Szilárd kihúzott színe a fekete volt. Aztán kiderült, mégiscsak piros. Derültség, de a pillanat nem feledhető. Egyébként meg nyolc óra van. Indul.
Kiss László
Fotó:Nyári A./A-Team