Hogy az élő magyar szerzők közül szerintem ki kaphatna irodalmi Nobel-díjat?… Ez nagyon nehéz kérdés… Már csak amiatt is, őszintén bevallom, hogy nem érzem magam kellően tájékozottnak a mai magyar irodalmi szerzők világában. Ugyanis a legtöbb ismeretem a Bárka irodalmi estjeihez köthető. – válaszolt a kérdésre Bartus Gyula Jászai-díjas színművész.
Őszintén bevallom, nem vagyok eléggé tájékozott ahhoz, hogy határozott véleményt formáljak. Természetesen, eszembe jut Mészöly Miklós Volt egyszer egy közép-Európa című könyve. De sajnos, Mészöly Miklós 2001-ben meghalt… Eszembe jut, Székely János Dózsa című poémája vagy Caligula helytartója című drámája… Avagy Szabó Magda Régimódi története… De sajnos, Székely János 1992-ben meghalt, Szabó Magda pedig 2007-ben… Felszínes ismereteim miatt, bizonyára, most nagyon sok irodalmárt meg is bántok… Inkább leírom, hogy milyen mezsgye és irányvonal mentén (ha úgy tetszik, milyen költői hitvallás, irodalmi küldetéstudat láttán) tudnék igazán véleményt formálni. Hiszem Petőfit, aki A XIX. század költői című versében a következő “elvárással” biztatja költőtársait a Szabadságharcunk kitörése előtti évben:
„…Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd…”
Igazából az a véleményem a kortárs magyar irodalomról, ismételten hangsúlyozom, hogy a kevésnek mondható irodalmi ismereteim alapján mondom ezt, hogy legtöbbször csakis a sajátságos és egyedi élmény és érzésvilágát akarja kibeszélni magából a legtöbb irodalmár. Én szeretném, ha minél többen adnának hangot aggodalmuknak, jelen korunk emberi és mindenféle értékvesztéseinek! A rövid idejűre tervezett éltünknek! A pillanataink ki nem éltségének…Hogy minél többen keressék a még meg nem született, jövőbeni embertársaink megváltásának lehetőségét!… Hogy mi az, amit feltétlen, végre már, ki kellene okádnunk magunkból ahhoz, hogy igazán emberek lehessünk!! Szeretem a harcos költőket, írókat… De, hogy nekem is legyen, mégis javaslatom, tisztelettel teszek, két ajánlást is: Csoóri Sándor és Kányádi Sándor.