A múlt héten kisiskolások gálájával, kétszáz gyerek vendégszereplésével ünnepelte a Békéscsabai Jókai Színház a Weöres Sándor-centenáriumot, és kedden mutatta be a teátrum a Bóbita-fantáziákat, amit bérletes előadásban láthat a gyermekközönség. A produkciók célja: a legkisebbek megszólítása, az irodalom és a színház megszerettetése közös játékkal, művészi élménnyel.
Amikor a belvárosban az összefüggő gyerekcsapatok a buszmegállóktól a színház épületéig érnek, lehet tudni, hogy mesebemutatóra igyekeznek a lelkes apróságok. Nyüzsgés, hangerő a folyosókon, a ruhatáraknál, végül még egy kicsit a nézőtéren, a helyezkedésnél, de amint felmegy a függöny, néma csend. A színpadon csoda tárul elénk, és a gyerekek tátott szájjal gyönyörködnek a látványban, pisszenés nélkül figyelik a szereplőket, élvezik a zenét. A meghatódottságtól még tapsolni sem mernek, egészen az előadás végéig.
A Jókai Színházban hagyományosan fontos a gyermekközönség, és a kicsiknek szóló bemutatók kiállítását, látványát ugyanolyan komolyan veszik, mint a felnőtt darabokét. A Bóbita-fantáziák zenés-verses mese Weöres Sándor költeményeiből, kevés cselekménnyel, gyönyörű dalokkal. Kedves mesefigurák – pillangók, manók vagy tündérek – játszanak a színpadon, egyik társuk eltűnt, elindulnak, hogy megtalálják. Útközben megismerik egymást és sokat tanulnak a világról.
Öt nagyon szép dal hangzik el, a zeneszerző Vitéz László, az igazán lélekemelő muzsikát Király Péter hangszerelte. A Chioggiai csetepatéból ismert gyönyörű reneszánsz palotáknál szebb díszletet aligha választhatott volna játéktérnek Fekete Péter, de középen valami rejtélyes, betakart szerkezet jelzi, ha a zenéből még nem jöttünk volna rá, hogy itt valami egészen másról lesz szó, nem Goldoniról. Aztán röpülnek a színpad fölött a színes labdák, mintha játszótéren lennénk. Persze ott is vagyunk.
Csodálatos zene, csillogó látvány, és az ember rögtön színházban érzi magát. Ha a világ rigó lenne énekli és fütyüli Kajla szerepében nagyszerűen Presits Tamás. A Csillagzenét Czitor Attila Mala figurája adja elő, remekül ötvözve a reppelést a lírai tolmácsolással. A dal Bíró Gyula előadásában hangzik fel a körhinta tetejéről, mert közben lelepleződik a titok: óriási körhinta áll a színpad közepén, Chioggia főterén, majd kicsit később el is indul, repítve a manókat és a labdákat. Tatár Bianka Labdacsként arról énekel kedvesen, Ami a forróövi motívumokból kimaradt, Köböl Lilla Pilla szerepében pedig a Szonátát tolmácsolja meghatóan.
Petrovszki Árpád minden manót külön színvilágba öltöztetett, egyik szebb, mint a másik, élénkek, mégis nagyon harmonikusak a kosztümök. Weöres Sándor költészetében, nyelvében adott a zeneiség, amit mesterien használt ki a darab zeneszerzője és közvetít minden szereplő. Tarsoly Krisztina színművész rendezőként jó érzékkel, finom lélekkel, szeretettel nyúlt ehhez a szépirodalmi kincshez, hogy átnyújtsa a gyerekeknek. Játék közben azért egy-két komoly, filozófiai kérdés, megállapítás is elhangzik, például arról, hogy mi az a lélek, vagy hogy az ember szeret teremteni, és nem jó dolog a másikat megbántani.
A Bóbiták serege – a pedagógusok és a színészek segítségével – magasra tette a mércét, a társulat igényes produkciójával ajándékozza meg a célközönséget. Minden alkalommal fellép vendégként az iskolás csapat egy-egy tagja; így volt ez március 4-én délelőtt is az előadás végén, amikor Bongát, az embergyereket felvitték a színpadra a manók.
- Nekünk nagyon fontosak az oktatási intézmények, a pedagógusok munkáját segíteni kell, ez közfeladat – hangsúlyozta Fekete Péter. – Ugyanakkor a színház érdeke is, hogy új nézőket neveljünk magunknak. A Bóbita- programmal az volt a célunk, hogy hagyjuk a gyerekek fantáziáját dolgozni, éljék át, amikor a szürke világból kivirul a világ, élvezzék a dalokat, a versek ritmusát. A gyerekek még tudnak szárnyalni, és a mi dolgunk az, hogy engedjük őket repülni.
A Jókai Színház igazgatója elárulta: a bemutatóval némi rizikót is vállaltak, hiszen ez a mese nem történetre épít, nincs cselekmény, de abban bíznak, hogy a versek és a zene képes a gyerekek röptetésére. Országosan egyedülállónak nevezte a legkisebbeknek készített produkciót, és mint mondta, azt remélik, hogy, a többi színház követi a kezdeményezést, ahogyan pár éve Békéscsabán is átvették az azóta sikeres Ádámok és Évák című középiskolás sorozat ötletét.
Niedzielsky Katalin