A hajnali időpontokat inkább Kosztolányi ihletett pillanatai számára hagynák meg a társulat tagjai, de azért mindenki nekiindult a buszos utazásnak a Viharsarokból Zittauba, a német hegyek közé. A Lear király szereplői közül többen is Budapesten csatlakoznak a társulathoz, Dobó Kata, Rubold Ödön, Szőke Pál és Koleszár Bazil Péter másfél órával többet alszik, de a héten utoljára.
A Jókai Színház társulata lassan bizonyos rutinra tesz szert a hosszú távú utazások terén. Mindenkinek kialakul a saját rituáléja a százával legyűrendő kilométerek alatt. Napközben egyesek párhuzamosan próbált szerepükre készülnek, van aki ír, akad aki olvas, mások örömmel fedezik fel a táj szépségeit – esetenként vadul kattintgatva. A útra ereszkedő hajnali fagy, azonban mindenkit arra csábít, hogy szemét lehunyva aktívan meditáljon azon, hogy eleink, a vándorszínészek sem panaszkodhattak, ónos eső ígérete ide vagy oda. Chris Rolls, a rendező eközben Londonban a másik oldalára fordul, szája sarkában halvány mosollyal a kontinensről álmodik.