Ezer évek telnek el, és ugyanazok a szörnyűségek. Tömegsírok, még tömegebb sírok, csonttömegek. Élô, érzô emberek maradványai. Mellettük bronztőrök, vaskardok, rozsdás lőfegyverek. Ahogy az idôk múlnak, és képeznek új és új rétegeket a szörnyűségben. A színházi szomszédolás szlovén hónapjának díszbemutatóján Drago Jancar Hallstatt című darabjának előadását látta a csabai nagyérdemű Merő Béla rendezésében.
Nem sokat tépelődik az író, megírja, mit gondol Hallstattról, a szörnyűségek vaskori történetéről, amikor a kelták pusztultak, és a győztesek (szkíták, dákok?) kérlelhetetlensége egekig kiáltott. Aztán minden összezavarodik, a tárna és a leletek döbbenetes változásai kérdések özönét zúdítják a szereplőkre. Kik ők? Ki ez a Habilis professzor? Mit keresnek? Mit akarnak bizonyítani? Az előadás tele van hatásos színpadi ötletekkel, helyzetmagyarázatokkal, amikor minden visszájára fordul, amikor a kutatótárnába bever a vihar egy padbérlő hajléktalant, aki időnként megvilágosul, és kérdez. Mert tudni szeretné, mit keres egy ócska, huszadik századi bakancs meg sisak a kelta fejedelem lovának csontjai között. Hogy érthetőbben alakuljon a történet, Drago Jancar időnként beiktat egy-egy „képzeletdimenziós” igazmondást (vagy valami hasonlót), habár a valóság nehezen világosul. Hacsak az nem, hogy ezer évek telnek el, és ugyanazok a szörnyűségek. Élő, érző emberek maradványai. Tömegsírok. Hogy a képmutatás mit sem változik, hogy emberek olykor „lemennek kutyába” és elveszítik önmagukat; hogy csontokon taposunk, élünk, szerelmeskedünk, miközben nincs fék a nyelveken, obszcén kötőszavak röpködnek a tárna mélyén, és… Egyszer csak ott vagyunk egy parkban, a hajléktalan birodalmában, és abszurdba hajló dialógusok kezdik elölről a szörnyűségek történetét.
A rendező, Merő Béla különösen a darab második részében ellenállhatatlan, vigyáz a túlzásokra, de egy pillanatig sem unalmas-konzervatív. Jancsik Ferenc Habilis professzora a hallstatti titokzatos idő nagy manipulátora, kellően képmutató és élveteg; a régésznők: Komáromi Anett (Anastazija), Vigh Zsuzsanna (Nela) és Tarsoly Krisztina (Jula) az emberi, asszonyi szürkeség csillagai, Czitor Attila (Honza, a hajléktalan) szintén a második részben jön fel, és azonosul a szerepével. A kérdés, hogy mit rejt a múlt és mit a jelen, csak részben kap válaszokat. Jancar arra számít, hogy hozzátesszük a saját véleményünket is.
*
A díszbemutató előtt, a kora esti órákban nyitották meg a szlovén kultúra hónapjának eseménysorozatát a Vigadó Galérián. A szlovén művészek vendégszereplését Darja Bavdaz Kuret, a Szlovén Köztársaság nagykövete és Domokos László, Békés Megye Önkormányzatának elnöke méltatta, és ajánlotta a csabaiak figyelmébe a Joze Plecnik szlovén építész munkásságát bemutató fotókiállítást.
Sokan voltak Drago Jancar író közönségtalálkozóján, a házigazda Merő Béla volt.
Sass Ervin
Forrás: Csabai Mérleg
XX. évfolyam 4. szám
2010. február 25.
