HÍR6.HU | A Békés Megyei Jókai Színház ezúttal a La Mancha lovagjával, azon belül Don Quijote óriásaival, pontosabban szélmalomvitorlái segítségével állította fel a békéscsabai Evangélikus kistemplom udvarán a négyárbócos Porondszínházát. Minden bizonnyal Fekete Péter, a teátrum direktora, s egyben a darab rendezője kineveti a babonákat, hiszen a premier péntek 13-ára esett.
Késik a Pobeda – Fekete Péter és a jobb keze, Czitor Attila
Ha a La Mancha lovagját a kettes számmal párhuzamosítjuk, akkor többek között azt kapjuk: Cervantes műve a Szentírás után a legolvasottabb mese a világon; Fekete Péternek a jókais direktori munkássága alatt ez a második rendezése (két és fél éve a Disznójátékot állította színre), miközben a Don Quijote történetét évekkel korábban, Angliában egyszer már a deszkákra vitte (akkor ez plusz egy bélás); Jancsik Ferenc másodjára játszik a teátrum égisze alatt a La Manchában (a ’88-as vetítésben ő volt a karcer-bordély borbélya, most pedig őt borotválják kopaszra, de már mint Kormányzót – felfelé bukott).
De találhatunk
téma- és koranalógiát is a Disznójáték és a La Mancha között, még pedig az ’50-es évek kifordított világát. Bár az utóbbi darab broadway-es adaptációján a rendező – hogy a csabai sátor alá vigye – szerzői jogok miatt nem változtathatott, azonban a képleten mégis úgy csavart egyet, hogy a kitelepítés elidegenített időszakába helyzete Cervantest/Don Quijotét (Cserna Antal) és Sanchót/Sanchót (Csomós Lajos). Mindeközben a gyanútlan néző nemhogy a 17. századi kosztümös, vagy az ötvenes évek kilátástalanságát, de a mai korra (bár az az ágyú a játék végén durran) utaló jeleneteket is sátor alá kap.
Egy ember, aki kifestette az életet
„Ha már témaátfedést keresünk a két darab között – mondja a hétfői próba előtt Fekete Péter -, akkor már inkább a piacgazdaságnak a nyomása az, ami közös bennük. Hiszen manapság is másodperceken belül elveszíthetik honfitársaink ezrei mindenüket: a lakásukat, a hűtőszekrényüket, a megvásárolt autójukat; mert kiderül a kölcsönökről, amikről eddig azt gondolták, hogy az övék – valamiért nem tudják fizetni. Elhitette velük egy rendszer, hogy azoktól a tárgyaktól lesz jobb az életük, miközben azok mind a bankok a birtokában vannak, és a pénzintézetek elvehetik tőlük. A kitelepítés és a ma lakásukat elvesztő embereknek a kilakoltatása között a fejemben van egy erős azonosság."
A mű klasszikus
színház a színházban modell: Cervantest bebörtönzik/kitelepítik, s a költök tündéri látnoki lelkével és gyönyörű történetével elvarázsolja a rab/osztályidegen-társait, mintegy kamara teátrumot épít maga és históriája köré. A másik kettősség, az állam az államban: rabországban fogolynak lenni. Nem elég, hogy olykor a Kapitány (Hodu József) gestapós/ÁVH-s vészjósló alakja kiszáll a Pobedából (nagy fekete autó), hanem a cellában is zakatol a Kormányzó által működtetett döntőbíróság. És az utóbbi olykor kegyetlenebb. Teljes kilátástalanság.
A gyönyörhöz szenny tapad – Lapis Erika testmonológja
– De vajon mi az, ami segíthet? – kérdi Fekete Péter, majd meg is válaszolja: itt a Don Quijote-i hit, tisztaság, támasz a belső meggyőződésekben ad kiutat. A musical eredetileg egy inkvizíciós börtönben van elhelyezve, ahol rabokból, kurvákból, stricikből és tolvajokból próbál tisztább embereket varázsolni a főhős. A mi darabunkban kitelepített családok szerepelnek, akik elzárkóznak, magányosak, nem hisznek a jövőjükben, nem tudják, hogy mi fog történni másnap velük. És ebbe a közegben érkezik Cervantes/Don Quijote, aki megpróbál egy mesével erőt adni az embereknek, majd szépen lassan bevonja őket a játékba – teszi hozzá.
– Átvitt értelemben ő egy messiás? – kérdezem a rendezőt.
– Ha ezzel az egyházat nem sértjük meg, akkor persze.
– Már a bankokat kilőttük.
– (Nevet.) Abszolút krisztusi érkezése és küldetése van, ahogy összehozza a cellatársait; hitet, lelket ver az emberekbe, s legfőképp a jót és a szépséget látja meg egyenként mindegyikükben, a rossz tulajdonságaikat
a háttérbe szorítva.
Fentről szólt a jazz – Szomor György
Don Quijote Aldonzában (Lapis Erika), a ledér nőszemélyben, a „hölgyben" egy ragyogó fekete gyöngyöt vél felfedezni. S meglehet, a gyanútlan néző számára előbb utóbb a színház a cirkusszal, színházzal egybeolvad, ellenben a karakterek kötődnek önmagukhoz, mint Sancho (Csomós Lajos) a Donhoz (ez most egy tipikus sanchos-frázisnak készült, vagy majdnem…): Cervantes – gáláns, míg Aldonza – féktelen.
Csak a Kapitány katonásan tagolt beszéde zökkenti ki az eseménysorból Don Quijotét/Cervantest/a gyanútlan nézőt: előbb kiküldi a kitelepítetteket, majd a gyanútlan nézőket a mosdóba. És amikor az egészségügyi séta ideje lejárt – a diplomáciai idő szerint kábé 15 perc -, a bádogtölcsérből emígyen szól(a): „Az utasítás megszegőit példásan megbüntetjük!".
Ezt követően, mint Dali (hogy legyen még egy spanyol) festményein – az idő cseppfolyóssá válik: Aldonza olvadni kezd, meglátja a Donban a Férfit. De ekkor megint csengetnek, illetve harangoznak – ugyanis a színtér különös adottsága: hogy előbb a szomszédos evangélikus, majd a távolabbi katolikus templom kilencórási harangszóit halljuk -, és elviszik Aldonzát, hogy teljesítse a neki szánt szerepet. Majd a nő visszatérése után az Úr hangja közli, Cervantesnek kell készülődnie. Ezzel szemben a Kormányzó és a Fogadós (Katkó Ferenc) nem engedi a költőt, hogy félbe hagyja a művét – hisz va még idő a lincsig; s minden bizonnyal Hodu-Kapitány azért nem jön még, mert ő is kíváncsi a végkifejlettre, sutyiban kurblizza a Pobedát,
míg Don Quijote meg nem hal…
Ezt az alakot még az álmaink közepére sem kívánjuk – Hodu József
Komplex darab a La Mancha lovagja. Adott a cervantesi költészet; a broadway-i muzsika (spanyol, valamint a jazz szinkópás ritmusa, szaggatott dallamai) és a dalszövegek tartalmi és dallamintenzitása; valamint a rendező ki tudja, de mi okból (persze nem nehéz kitalálni) való visszacsatolása az ötvenes évek feelingjéhez, némileg utalva az idősebb mesterek munkáira: Bacsó Péter (Te rongyos élet), Szabó István (Napfény íze). Ezen felül ül az összes torok: a már említett szereplők – különösen kiemelkedik Sancho orszlános trash metálhangja, ahogy cikázik a vezérdallam alatt-felett, s mely intonációkkal bőszen repesztgeti a gyanútlan női néző szíveket; Herceg/Dr. Carrasco (Szomor György); Padre (Gulyás Attila); Házvezetőnő (Nagy Erika); Antonia (Gubik Petra); Fermina, szakácsné (Bányai Ágota); a tér-víz-levegő hármas látványa; ARTISTÁK és még nagyon sokan mások.
– Mindenki foglalja el a helyét, most! MOST! – Fekete Péter vezényszavai még hétfőn; és pénteken így vall a prömierdátumról: – Amikor két hónapja azt kérdezték tőlem, hogy vállalom-e a darabot péntek 13-án?", azt válaszoltam: „Ugyan már, egy Fekete?". Majd basszus a játék elején nem indult be a Pobeda.
Amióta a Don elment… (Such Tamás fotói)
La Mancha lovagja – zenés színmű. Szövegkönyv: Dale Wassermann; zene: Mitch Leigh; dalszövegek: Joe Darion; fordította: Blum Tamás.
Forrás: HÍR6.HU