4. Nem tudom, furcsállja-e bárki, de arra érkeztem, hogy a csapattagok összedugják a fejüket, és nem tágítanak. Egymás szavába vágva ötletelnek. Közelebbről: kilenc ember ül egy kórházi ágyon, a távolban – ezt még nem is mondtam – kalicka, a közelben – ezt se – zenegép. Aki bírja a muzsikát, nem fog unatkozni Kiss Judit Ágnes darabjának előadásán. És ez még csak az egyik. Másikból több van. A szerző egyébként az imént újból fölbukkant közöttünk, kimerültnek, kissé talán elcsigázottnak is tűnik, de minden oka meglehet a büszkeségre. Aki szereti a költészetét, egyáltalán: a szókimondón játékos, a nemi szerepeket ironikus humorral ábrázoló lírát, nem fog unatkozni Kiss Judit Ágnes darabjának előadásán.
Ott tartottam, hogy kórházi ágy. Nem akarom részletezni, de passzol: a kalicka mellett szomorú ómen, koporsó, az öreg Baradlayé, átmentették a Kőszívűből. A szöveg kiterítve, vagdosás, szeletelés, barkácsolás. Egymásból élünk. Szép posztmodern este.
Bozsik Yvette dúdol. „Veszélyes út, amin járok.” Ezért is vártuk.