Az olvasópróba, karakterelemzések végére megérkeznek a díszletek. Három fő tér különül el a színpadon, s ezek több helyszínét is adják a darabnak: tipikus vidéki konyha (fontos emberi drámák helye) és szobarészlet, vegyesbolt, utca, show műsor-terem. A kellékek elrendezésében a színészek aktív szerepet kapnak. R. Kárpáti Péter (félre): „Még hogy a színészet egy elméleti szakma!” De nem ez az egyetlen aranyköpés a próbafolyamatban. Szinte néhány percenként elhangzik egy-egy.
Például, miután Dávid Zsuzsa elégedetten nyugtázza, hogy a Jókai Színházban minden adott, hogy elképzeléseit megvalósítsa, azonnal be is állítja a tér közepére Kovács Editet és R. Kárpáti Pétert, a következő rendezői utasítással: „Ti itt középen teszitek tönkre a házasságotokat!” Aztán egy féljelenetnyi haladás után: „Menjünk elölről!” Mire a ma este különösen sziporkázó R. Kárpáti: „Nem. Menjünk hátulról!”
A rendezőnő feszülten figyeli a játékot, rendelkező próba van. A vidéki konyhában férj és feleség beszélget. Adott ponton, két mondat között megáll a férj egy pillanatra. Mire Dávid Zsuzsa lelkesen: „Milyen jó volt az előbb az a kis csönd!” R. Kárpáti erre: „Milyen jó, hogy néha nem tudjuk a szöveget!” Kevéssel később ugyanő feleségét szidja a darabban: „Már rajta a Kóbor pecsétje!”. Aztán kiegészíti: „Beletette a… pecsét.”
A szójáték, a vicc most már állandó szereplővé növi ki magát. Presits Tamás mondata: „Az igazság az, hogy meghalt.” Mire hozzáteszi: „Az igazság is…” És még csak egy kedvenc mondat Dávid Zsuzsától: „Próbáljuk meg ezt a népmesei panelt: Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kisvárdai pedofil…”
Nos, körülbelül ez a hangulat; a színészek versenyt nevetnek az érdeklődőkkel, akik szép számban kísérik figyelemmel a próbát. Nagy Róbert kiegyensúlyozott rendezőasszisztens, sőt, a súgó szerepét is betölti. Mindezt mosolyogva.
