A hetvenkedő harmadik bemutatója után koccinthattak a darab létrehozói, ezúttal már hazai pályán ihattak a medve bőrére. Két végignevetett hazai előadás után kijelenthetjük, érdemes lesz számításba venni ezt a darabot, amikor a bérletes nézők választanak, mit is szeretnének megtekinteni a színházi szezonban.
Furcsa – legalábbis nem szokványos – karriert mondhat magáénak A hetvenkedő című burleszk. A rendező Réczei Tamás igencsak konkrét elképzelésekkel látott munkához, azonban engedte, hogy a közönség reakciói Kecskeméten, Pécsváradon, Budapesten alakítsák a darabot. Eközben folyamatos változáson ment keresztül az előadás, csiszolódott, helyenként kibővült, más részeket kihúztak belőle, a hangsúlyok csak úgy sétáltak a szöveg erdejében tisztásról tisztásra, míg végül kiderült: itt van már a Kánaán. A premier előtti premier után (a Jókai bérlet tulajdonosai is később találkoznak majd az előadással) Fekete Péter a színpadon köszönte meg, hogy a társulat nem adta fel ezt a hosszúra nyúlt munkát és a sokadik verziót is lelkesen próbálta újra és újra. Réczei Tamás rendezői önmagához híven óvó intelmeket fűzött a folyatatáshoz és megígérte, hogy tavasszal is hasonló statáriális ötlethalmokkal megy majd a társaság idegeire. Ezt a színészek természetesen kuncogva fogadták. A hetvenkedő tehát hadrendbe állt, és a Jókai színház bérletes nézői a Csárdáskirálynő előadások alatt már szavazhatnak, hogy bérletükkel inkább Plautus A hetvenkedőjének szavaznak bizalmat avagy Ahlfors Színházkomédiájára tennék a voksot. Rossz választás aligha létezik a kettő közül, a legjobb lesz tehát mindkettőt megnézni…
Fotó: A-Team/Nyári A.
