HÍR6.HU | 65 éves korában kelt életre Földes László alias Hobo gyermekkori álma, hogy egy cirkuszi porondon állhat a publikum előtt. Az elmúlt évben napvilágot látott Circus Hungaricus című komplex dolgozatát (cirkusz-színház-zene) elsőként Békéscsabán vitte sátor alá a Debreceni Csokonai Színház, budapesti artisták és a Békés Megyei Jókai Színház közreműködésével.
„Én vagyok a futballista Alagon, Alagon,
Labda helyett engem rúgtak valagon, valagon,
Csinn-bumm gyerekek, babot sz*rtam, egyetek!
Csinn-bumm gyerekek, jól kib***tam veletek!"
(Szamócának, azaz Keleti Lászlónak az egyik betétdala
a Csinn-Bumm Cirkusz repertoárjából, még az ’50-es hajnalán.)
Első flash: 2010. április 29., csütörtök, 10 óra körül (fotóspróba?)
Sürög-forog az evangélikus udvaron felállított porondszínház apraja-nagyja. Először mindenki idegen, de nem azért mert nem vagyok otthon, és nem is azért mert a színház tájékán önmaguktól elszállt fazonok ténykednek, hanem inkább azért, mert ez egy olyan szakma, hogy a prömier előtti napokban már mindenki pókertekintettel koncentrál a kezdésre, és ráadásul minden szögnek és madzagnak pontos helye van a játéktérben.
Sürög-forog a porondszínház
beltere is. Oleg, Oleg, szólítja meg Oleg Zsukovszkijt (aki a darabban Cipollát játszik) Vidnyánszky Attila a Hungaricus rendezője, s majd azt hallom, hogy egyébként oroszul beszélgetnek. (Nahát.)
Meine Damen und Herren! (még több fotó)
Gyere, Hobo! Csendet!, szórja több síkon is az instrukcióit Putyi (Simon József – ügyelő). Közben Hobo bandája a helyére kerül (minden szempontból: az énekes majd’ 20 év után végre, közel egyenrangú alkotótársakra talált), ahogy a klasszikus cirkuszi muzsikusok, szinte a sátor plafonján ülnek.
Dobpergés, feszült várakozás (mintha Bob Fosse Cabaret-ja forogna tovább, csak a horogkeresztes zubbonyosok helyett, pacifisták ülnek a nézőtéren), és hirtelen Muddy vad három hangja
letarolja a hajhagymáinkat is.
(A ’80-as évek végén volt egy Lewis 501-es reklám-spot verze: az izzadt kockás hasú, amcsi csávó James Brown I Feel Good-ra szaladt le a padlás korhadt falépcsőjén, na ezt inkább nem, mondta a marketingosztály, és, mint „B"-megoldást bedobták Muddy Waters, jó, húzós Mannish Boy-ját, amit nem kell nagyon túl magyarázni, s ahogy az izzadt kockás hasú, amcsi csávó araszol lefelé, recsegnek is a gerendák a kábé húsz másodperces moziban.)
Szóval a Mannish Boy
kettéhasítja a sátrat, és a Maci (Tátrai Tibusz nevezte el így Hobót) beledörmög egy Kelet-európai bluest az atmoszférába.
Második flash: 2010. április 29., csütörtök, 19 óra körül (főpróba, fotózni is lehet)
Puszi a Maunika-sónak (képek)
Sürög-forog az evangélikus udvaron felállított porondszínház apraja-nagyja. Mindenki átöltözött, csak Vidnyánszky Attila van piros joggingban. Csendre int a dobpergés, Mannish Boy már megvette a darabot, s megelevenedik a Circus Hungaricus stábja. És az ember azt sem tudja, hogy mit nézzen. Majd egy jó, másfélórás masszív klipp ömlik ezerrel az arcokba: artisták, statiszták, táncosok, zenekar, Cipolla és Hobo.
Az állandóan hullámzó kedélyállapotú Cipolla végig otthonosan mozog a térben: olykor a publikumhoz beszél (megannyi nyelven), s néha a darab egyik elengedhetetlen kellékével, az örökké adásban lévő kamerával játszik, amit a háttérben felállított óriáskivetítőkön végig követhet a nagyérdemű.(A kivetítőkön többször feltűnnek Hobo mesterei: Chaplin, és a Fellini bohócok.)
Azonkívül, hogy a Hungaricus pillérét – a sok látványelemen kívül – az igen erős dalok (a zeneszerző Madarász Gábor) adják, Hobo átvezető monológjai elmesélik, hogy miért is lett az, ami.
Hat éves korában kezdődött,
amikor a szüleivel elment néha-néha a vasárnapi, Csinn-bumm cirkusz matinéira, ahol megérintette Szamóca, azaz Keleti László színművész bohócalakítása. Szamócát mindig becsapták a társai, ekkor ő mindig sírva ment ki a porondról, és az egész cirkusz majd’ megszakadt a röhögéstől, miközben a nézőtéren még valaki sírt. (Igen, a kis Földes.)
A Circus Hungaricus egy mai magyar társadalmi kórkép, Hobo önigazolása, valamint egy több pólusú irodalmi remekmű, cirkuszi-színházi látványelemekkel. S meglehet, az egyik monológban elhangzik, hogy a szerző a tükörnek bevallja evilági küldetését, azonban talán kifelé is azt sugallja: lépjen már ki hazánk apraja-nagyja a magyar kishitűségből, fejezzük be a majmolást. Mi itt élünk.
Harmadik flash: 2010. április 30., péntek, 19 óra előtt (pemier)
Sürög-forog az evangélikus udvaron felállított porondszínház apraja-nagyja. A Luther utcán Fekete Péter direktor – mint kvázi forgalomszámláló – szinte egyesével fogadja a vendégeket.
Hobóban az a jó, hogy többgenerációs. Az elmúlt 32 évben, mióta debütált a Hobo Blues Banddel, sok mindenen keresztül ment, de az útról nem tért le. Nem tett pávatollat a seggébe, hogy mindig az adott szél felé forduljon.
Hobót már végképp befogadta a magaskultúra is. Öröm volt nézni, hogy azok is csodálattal nézték/hallgatták, akik még a békeidőben, mint a hatalom szócsövei, akár egy jó nagyot is rúghattak belé.
Csak a világ változik, mi nem…
Forrás: HÍR6.HU