Véget ért az idei drámaíróverseny. Egy csomó díjat besöpörtünk. A legjobb előadásnak, a legjobb drámaírónak és a legjobb mellékszereplőnek járó elismerést is a második csapat tagjai kapták. Marton László rendező pedig az MTVA különdíjával térhetett haza. Megkérdeztem a résztvevőket, hogy érezték magukat a két nap alatt.
Íme, a válaszok:
Gulyás Attila (színész):
Kicsit fárasztó volt, hiszen hihetetlenül gyors tempóban haladtunk előre, nagyon precízen kellett megcsinálni az Egressy-darabot, sok szópoén volt benne. Mindenki örült a szerepének, a megformálandó karakternek. Úgy gondolom, ismét bebizonyosodott, hogy a színészek igenis sok mindenre képesek, nem kis feladat egy nap alatt összerakni egy előadást. Felkészültség, koncentráció… Agy kell, szellem kell, minden kell! Nagyon élveztem!
Marton László (rendező):
Nagyon megszerettem a kis csapatot, akikkel dolgoztam, rendkívül tehetségesek és odaadóak, jó képességeik, jó ritmusérzékük van, élvezetes munka volt. A műszaki kollégáktól, a segítőktől el vagyok ragadtatva. Mindenki hihetetlen odaadással és élvezettel vett részt a munkában. Rövid idő állt rendelkezésünkre, rengeteget dolgoztunk. Tényleg rengeteget.
Presits Tamás (színész):
Ismét újabb tapasztalatokkal gazdagodtam. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam Marton Lászlóval. Azt, hogy elkészült ez a 17 oldalas dráma, az ő lenyűgöző képességének, szakmai tapasztalatának és szervezőkészségének köszönhetjük. Annak a próbastruktúrának, ahogy ezt a nem egészen másfél napot felépítette. A nyugalom, ami áradt belőle, nagyon sok önbizalmat adott. Azt hiszem, hogy bátran vállalhatjuk az előadást.
Bányai Ágota (rendezőasszisztens):
Nagyon jó volt Marton Lászlóval dolgozni asszisztensként. A próbák jó hangulatban teltek egy jól összeválogatott csapattal. A rendező úr elképesztő magabiztossággal vezette a próbákat. Az első nap végén már egyben lement a darab. Egész nap rendelkeztünk, ismételtünk. Jó kedéllyel és határozott koncepcióval vezette végig a próbákat, egyetlenegy elvesztegetett percünk nem volt. Nagyon kedves ember, nagyon megszerettük. Egressy Zoltán darabja tele volt poénos jelenetekkel. Már a Sóska, sültkrumpli című művében is asszisztáltam itt a színházban, nagyon szeretem a humorát. Hálás vagyok ezért a csapatért.
Csatlós Viktória (kellékes):
Jó sok munka és hajtás, de remélem, megérte!
Csomós Lajos (színész):
Nagyon jól éreztem magam! Kicsit fáradtan, de nagyon jól. Délelőtt bevertem a fejemet. (Nevet) Bepróbáltunk egy jelenetet, ahol a szekrény és a fal elég nagy távolságra volt egymástól. Viszont amikor felkerültünk a színpadra, körülbelül félméternyi hely maradt, én pedig azt hittem, hogy nagyobb terem van. Csak a paróka mentett meg.
Komáromi Anett (színész):
Nagyon jól! Olyan jó, hogy így „barátok közt” lehettünk… (egymással szemben ülnek Kiss Ramónával, mindketten nevetnek) Azért jó ez a kezdeményezés, mert az országból nagyon sok kollégával találkozhatunk ezen a versenyen. Ők is megismernek minket, mi is őket, és természetesen a rendező urakat. Ez egy lehetőség, hogy találkozzunk az etalonokkal.
Kiss Ramóna (színész):
Még be sem léptem a színház kapuján – amikor egy új csapathoz jössz, akkor azért izgulsz, hogy hogyan fogadnak majd –, a csajok (Háni és Liszi) rögtön elkaptak, hogy „jaj, jaj, jaj, ha bármire szükséged van, csak szólj, körbevezetünk az egész színházban… ” (nevet) nagyon pörögtek a lányok… Az egész csapat hihetetlenül kedves és barátságos volt. Vérprofik, nagyon nagy megtiszteltetés volt velük dolgozni, és Marton tanár úrral is. Magunkat nem illik dicsérni, de akárhogy is alakul, mi mindent megtettünk és nagyon örülök, hogy itt lehettem.
Haász Miklós (fény):
Nagyon jó lett az előadás. A fényeket egy rövid megbeszélés után a színpadon állítottuk be a rendező úrral. Élveztem a munkát.
Kadelka László (ügyelő):
Kitűnően éreztem magam. Furcsa módon (mosoly) már dolgoztam Marton Lászlóval. Legutoljára, amikor ő végzős főiskolás volt, a vizsgaelőadásán ügyeltem. Akkor még állt a régi Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren, s mivel egy korosztályba tartozunk, szívesen segítettem, s mentem el neki ügyelni a főiskolára. Azóta nem hozott össze bennünket a sors.
Lakatos Károly és Lakatos Károlyné (fodrász, smink):
Mindenkivel nagyon jó volt együtt dolgozni. Már a verseny elején elmondták, hogy kinek mire van szüksége. Gördülékenyen ment a munka.
Laurinyecz Klára (jelmez):
Nagyon jól éreztem magam, jó a csapat. A rendezőnk abszolút humánus ember, a színészek is fantasztikusak. A jelmezekért meg kellett dolgozni, de megérte.
Liszi Melinda (színész):
Nagyon örültem a rendezőnek, az írónak, a csapatnak. Úgy gondolom, ez egy mindenki számára rendkívüli helyzet. Gyorsan kell kapcsolni, ez vagy jobban, vagy kevésbé sikerül. Remélem, nekünk ez elég jól sikerült. Számomra a legérdekesebb momentuma az volt a versenynek, hogy orosz akcentussal kellett megtanulnom beszélni.
Kohári Imre (hang): Jó buli!
S mindezek után már csak egy kérdéssel, azaz válasszal maradtam adós: Ki (vagy mi) is az a Bittner?
„A Bittner egy aszteroida a Föld kisbolygó-övezetében.” /Egressy Zoltán/