Hazánk több települése az elmúlt hónapokban súlyos természeti katasztrófa áldozatává vált. Az árvíz elleni küzdelemben több ezer ember fogott össze, hogy megküzdjön a víz pusztító erejével. Ez a példa nélküli összefogás a művészvilágot is megmozgatta: a Magyar Teátrumi Társaság gálaműsorral tisztelgett a gátak hőseinek. A Békés Megyei Jókai Színház Csínom Palkója ezen az estén is magával ragadta a közönséget.
2008 őszén 15 színház összefogásából született meg egy új színházi szövetség, a Magyar Teátrumi Társaság, mely a magyar színjátszás hagyományainak ápolását, valamint a magyar nyelven játszó színházak partneri együttműködését tűzte ki céljául. Ennek az összefogásnak köszönhetően Magyarország színházszerető közönsége immár egy éve forgathatja kedvére hazánk legújabb színházi folyóiratát, a Magyar Teátrumot.
Sokszor hangoztatjuk: a művészet, a színház a világ történéseinek, eseményeinek koncentrátuma, lenyomata, mely magába sűríti mindazt a képet, melyet a ma embere alkot környezetéről, s ez így is van. A művészet érzi a világ apró rezzenéseit, előrevetít, megmutat, alternatívákat keres az alkotás misztériumán keresztül. Bizony, sokszor nem örülünk annak, amit látunk, hallunk: merre tart ez a világ. Tegnap mégis tíz városból gyűltek össze a művészek egyetlen szó miatt: köszönöm. A Magyar Teátrumi Társaság gálaestjén az árvíz elleni védekezésben résztvevőknek, az elmúlt hónapokban a gátakon dolgozó embereknek szólt az ének, a tánc, a vers, a köszönet. Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójának kezdeményezésére egy emberként fogott össze Székesfehérvár, Kecskemét, Debrecen, Zalaegerszeg, Győr, Sopron, Veszprém és Békés megye teátruma, valamint a Kvártélyház Szabadtéri Színház, a Turay Ida Színház és az Aranytíz Művelődési Központ társulata.
A Bárka Színházban megrendezett gálaműsoron a Békés Megyei Jókai Színház legújabb sikerprodukciója, a Csínom Palkó című etno-operett részleteivel mondott köszönetet. Az első felvonás fináléjaként bemutatott egyveleg ismét nagy sikert aratott a közönség soraiban. Zalán Tibor és Greifenstein János szövege, Ferenczi György, Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás zenéje, Mlinár Pál koreográfiája ismét bebizonyította, hogy képesek harmóniát teremteni valahol az emberekben legbelül, és ez jó. Jó, ahogyan az ember eleve, amint az a több mint kétszáz mostani néző már bizonyította valahol a gátakon. Köszönjük!
Tari Sarolta