„A színházat bármelyik társadalom lecsupaszított idegvégződésének nevezném” – Interjú Ukrajna magyarországi nagykövetével
A Jókai Színház 2009-2010-es évadra meghirdetett „színházi szomszédolás”- projectje keretében érkezett Magyarországra Sztaniszlav Mojszejev, a Kijevi Akadémiai Ifjú Színház igazgató-főrendezője és Alekszej Igorovics Bezgin, a Kijevi Színház,- Televízió és Filmművészeti Egyetem rektora. A rangos vendégekkel való budapesti találkozásra Ukrajna Magyarországra akkreditált nagykövete, Dmitro Tkach is időt szakított.
Nagykövet Úr! Milyenek a benyomásai a Békés Megyei Színház vezetőivel folytatott beszélgetés után?
Számomra megtisztelő volt a találkozás a Békés megyei Jókai Színház vezetésével, különösképp igazgatójával, Fekete Péter úrral. Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy elbeszélgethettünk az Ukrajnából érkezett neves szakemberekkel, akik az említett színház vezetőinek a meghívására érkeztek Magyarországra. A beszélgetés, valamint az ukrán és magyar színházi szakemberek közeljövőre vonatkozó terveinek áttekintése során, bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy egy nagyon eredményes együttműködés van kialakulóban mind a két színház, illetve mind az országaink között, a színházművészet terén. Nem kételkedem benne, hogy Sztaniszlav Mojszejev rendezésében bemutatásra kerülő darab jelentősen öregbíteni fogja az ukrán színház rajongótáborát a magyar színháznézők körében.
Mi a véleménye a határainkon átívelő kulturális együttműködésről?
Az ukrán-magyar kulturális együttműködés az én megítélésem szerint nagyon eredményes, és aktív. Az elmúlt években aláírásra került egy együttműködési megállapodás Ukrajna művészeti akadémiája és Magyar művészeti akadémia között. Megrendezésre kerültek Magyarországon Bokotej A., Csebikina A., Dovganya M. és Francsuk V. festőművészek kiállításai.
Nagyon eredményesen fejlődnek a kapcsolataink a népművészetek terén. Sok példát hozhatnék fel erre vonatkozólag, de a legfontosabb, hogy minden egyes részvétel a fesztiválokon, kiállításokon, szimpóziumokon, új kapcsolatokat teremtenek, amelyek idővel alapot biztosítanak a hosszú távú együttműködéshez. A mostani gazdasági krízis nem ad lehetőséget arra, hogy méltó módon támogassuk kulturális kapcsolatainkat, de kötelességünk – legalább erkölcsileg, morálisan és szervezésben – támogatni a művészeinket, az ő törekvéseiket, akik szeretnék megismertetni kultúránkat a baráti népekkel.
Nagykövet úr, Önről köztudott, hogy támogatója és aktív művelője a művészeteknek. Mit gondol, ebben a nehéz gazdasági helyzetben a művészet, a színház, lehet-e egyfajta lelki kapaszkodója az embereknek?
Nézze, én a színházat bármelyik társadalom lecsupaszított idegvégződésének nevezném. A művészet ezen ága, megítélésem szerint, mindig is nagyon fontos szerepet játszott, és fog játszani, az emberek nevelésében, főleg a fiatalság létezésének a formálásában. A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor azt gondolnánk, hogy az emberek többsége csak a napi betevők megteremtésén gondolkodik, rendkívül fontos számukra az erkölcsi támogatás, az a lelki táplálék, amelyet közvetlenül a színpadról kaphatnak az arra fogékonyak. Az emberek egy része ezt elvárja, szüksége van rá. A színészek a játékukkal bizonyos mértékben megkönnyítik az emberek életét, erkölcsileg támogatják őket abban, hogy leküzdjék a konkrét akadályokat, nehézségeket.
Személyesen, már jó néhány éve, egyesítem a diplomáciai munkát és a művészetet. Szabadidőmben kerámiával foglalkozom. Alkotó munkáimban a természettel, a virágokkal és a körülöttünk lévő világ egyéb csodáival foglalkozom. Nagyon boldog vagyok, amikor az emberek munkáimat nézve felnevetnek, és legalább egy rövidke időre elfeledkeznek gondjaikról. Eszükbe jut a tavasz, a nyár, a szerelem, számukra kellemes emlékek és érzések jelennek meg bennük….