Növekvő népszerűségnek örvend Békéscsabán a Mindentudás Színházi Egyeteme; olyannyira, hogy a legutóbbi estre, dr. Papp István előadására pótszékeken is alig lehetett helyet találni. Úgy tűnik, a csabai közönség nem csupán a zene iránt érdeklődik, de annak elmélete, illetve más diszciplínákkal való kapcsolata is lázba tudja hozni.
A bölcsészkart és karvezetést is végzett professzor Nyelv – agy – zene viszonyairól tartotta előadást egy olyan tudományt, a neuromuzikológiát népszerűsítve, amely elmondása szerint „talán ma még nem is létezik”. A tudományterületet a világon mindössze 100-120 ember kutatja, ezért a primér felfedezéseknek jelentős a szerepe. Ezek eredményeiből kaphattunk ízelítőt tegnap az Ibsen Stúdiószínházban.
Rendkívüli tömörítő tehetségre vall, hogy dr. Papp István a másfél órás, kivetítésekkel és zenékkel is gazdagított értekezése jó néhány olyan fontos és érdekes témáról tudott beszélni, mint: a zene és hatásai; mi volt előbb: a beszéd vagy az ének?; a hangszerek, a féltekei dominanciák, a kezesség, illetve a női és férfi agy különbözőségei.
Nyelv és zene kapcsolatait taglalva szó esett az ének és beszéd egymásra hatásairól: az előadó szellemesen a csujjogatásokat vetette össze a rap-szövegekkel. És annak kapcsán, hogy esztétikai minőségeket hogyan rendelhetünk ezekhez, arra is felhívta a figyelmet: a zene önmagában nem lehet szép vagy csúnya – mindenki maga dönti el, hogy számára milyennek minősül. Gustav Holst Bolygó-szvitjei közül előkerült az est során a Mars és a Jupiter is – mint „jelentéssel” bíró zenék.
A professzor nem riadt vissza olyan kérdések felvetésétől sem, hogy: Mi a zene?, Mi minősül hangszernek? Ugyanis a definíciók tágításával a zenei idegtudománynak sikerült bőségesebb kutatható anyagot biztosítani. A zene kifejezhet érzelmeket, sőt fel is idézhet emlékeket, hangulatokat, sokkal ösztönösebb szinten, mint gondolnánk. A filmzene sokféleségéről és a memória esélyeiről egészen szemléletes és részletes ízelítőt is kaphattunk.
A zene a madarak énekéből eredeztethető (Montaigne szerint az ember tőlük irigyelte meg), elsődleges a beszédhez képest, hangszer pedig szinte akármi lehet: az írógéptől az emberi testig. És éppen a hangszerekkel hozható kapcsolatba a kezesség problémája is (a zenésznek alapvető, hogy kétkezes legyen), továbbá az agyféltekék dominanciája is meghatározza, hogy melyik kezünket/lábunkat/szemünket használjuk. A balkezesség kialakulására magyarázatként hozta fel az előadó a magzatlétben túl sok tesztoszteron jelenlétét (következésképp több férfi balkezes, mint nő), de a születéskor fellépő oxigénhiányt is.
Kitért dr. Papp arra a gyakran említett statisztikai tényre is, hogy a balkezesek várható élettartma rövidebb, mint a jobbkezeseké – és hogy ez kiváltképpen a férfiaknál gyakori. A magyarázat az, hogy a bal kéz használata megerőlteti a szívet, hiszen egyazon oldalon helyezkednek el, és minél nagyobb ez a terhelés, annál valószínűbb, hogy (fokozottabb) károsodás következik majd be. A megoldás tehát a kétkezesség kialakítása, mely rengeteg praktikus haszonnal is jár. Mindössze arra kell odafigyelni, hogy a szoktatás ne erőszakkal történjen.
A férfi és női agy különbségeit vizsgálva Papp arra következtetésre jutott, hogy az előbbinek egy vagy két előnyös tulajdonságához képest a női agy számos pozitívummal rendelkezik. A férfi agya ugyan valamivel nagyobb a nőénél, és kétségkívül sokkal jobb a tájékozódásban, a női agy esetében fejlettebb a limbikus rendszer, komplexebbek a szinapszisok, élesebb a hallás, a látás (például szín, sötétben a tárgyak felismerése, arcok), inkább képes az érzések kifejezésére. A különbségek oly mértékben fennállnak, hogy már egész csecsemőkortól nyomon követhető a folyamat. Példának okáért a nyolcadik hét után megfigyelhető, hogy a kisfiúk a tárgyak, a kislányok az arcok iránt érdeklődnek. Az alsóbb osztályos gyerekeket tekintve pedig: a fiúk átlagosan két évvel vannak lemaradva a lányokhoz képest. És éppen ezért az előadó fontosnak tartaná, hogy bizonyos tárgyaknál (pl. nyelvek) egyszerűen meg kellene szüntetni a koedukációt. Ennek eredményeképp a fiúk sokkal oldottabban, jobban teljesíthetnének.
Mindezeket összevetve: a sikeres társadalom alapját is a kevert team-ek, nemek szerint okosan felállított munkacsapatok képezhetnék.
Dr. Papp István előadását még legalább öt kérdés megválaszolásával zárta; itt nyílt alkalma például arra, hogy általában beszéljen a karmester szerepéről, a zeneművek hajlíthatóságáról. És hogy további kérdéseket is megfogalmazzon a közönséggel együtt: miért van az, hogy a nők rendkívüli zenészek, de csak igen kevesen szereznek zenét, vagy miért ritka a női karmester?
Farkas Wellmann Éva