fbpx Kakukktojások, de nem chippendale-fiúk! | Békéscsabai Jókai Színház
  2019. május 12., vasárnap      15:23

Jelenlegi hely


Kakukktojások, de nem chippendale-fiúk!


Nagyon különleges bemutatóra készül a Békéscsabai Jókai Színház, Terrence McNally – David Yazbek: Alul semmi című Broadway-musicaljét Tege Antal rendezi. Az előadásban szinte az egész társulat játszik, hat főszereplővel beszélgettem. (Niedzielsky Katalin interjúja)

A mérce magas, az 1997-es film és a 2001-es musical egyaránt nagy sikert aratott világszerte. Ki választotta a darabot, miről szól a történet, és miben különbözik majd a békéscsabai előadás az előzőktől, illetve mi lesz az itteni produkció specialitása, üzenete?

Tege Antal rendező:

  • A választás az enyém volt, és igazgató úr rögtön igent mondott. A story azonos a filmben és a musicalben: az egykori iparvárosban bezár a gyár, a férfiak munka nélkül maradnak, a nők dolgoznak, átveszik a hatalmat. Ha az embernek nincs pénze, összemegy a lelke, és nem csak a lelke, nem működik a szex, nem képes az ember a családfenntartó szerepre. Más kérdés, hogy mennyiben hibás ő maga, mennyiben a társadalom. A férfiak azt találják ki, hogy levetkőznek, amiért valaki fizetni fog, és így majd pénzhez jutnak. A műsorhoz minimum hat ember kell, a kiszolgáltatott helyzethez szerelmi szálak, szakítás, kibékülés kötődik, emberi sorsokat mutatunk meg rengeteg humorral és nagyszerű zenével.
  • Hogy miben lesz más a miénk, mint a többi előadás volt, azt pontosan nem tudom megmondani. De hiszek abban, hogy lehet úgy musicalt csinálni, hogy az egész történetnek valós, hús-vér alapjai vannak, és nincs „lekönnyítve” a probléma. Bízom benne, hogy ebben lehetünk másak. A csabai előadásra jellemző, hogy kiváló kollégákkal dolgozom, most csak hatot hoztam magammal a beszélgetésre. Mind a hatan külön egyéniségek, és egy ilyen darabnál, amikor sok férfi színész van együtt, hajlamosak arra, hogy a karakterek egybemosódjanak, én meg nagyon szeretném ezt a hat karaktert, figurát külön tartani, külön álló egyéniségként működtetni a színpadon.
  • Az olvasópróbán úgy fogalmaztál, hogy az amerikai musicalban „kicsit lekönnyítették a történetet”. Az emberek elveszítik a munkahelyüket, és a túlélésért küzdenek, olyasmire kényszerülnek, amit addig soha nem csináltak. Ez azért elég komoly dolog, megrázó alaphelyzet.
  • Arra gondoltam, hogy az angol filmhez képest az amerikai verzióban van némi „könnyítés”. A szövegen nem változtatunk, nem húzunk, inkább azokat a részeket, amelyek könnyedebbnek tűnhetnek, megpróbáljuk érvényesen elmondani. Lehetne nagyon viccesre is csinálni. Szerintem a filmnek is van egy keserédes, fanyar humora, pont ebben a hintában szeretném tartani a nézőt. Vannak benne gyönyörű dalok, tipikus musicalszámok, közben pedig mellbe vágjuk a nézőt, hogy akár vele is történhet ilyesmi. S vajon ő mindent elmond a feleségének, férjének otthon? Meddig tud elmenni a gyereke láttatási jogáért egy férfi? Mennyi mindent tud megtenni, meddig kell elmennie ahhoz, hogy azt mondja: azzal keresem a pénzt, hogy eladom a testemet? Szimbolikus értékű a meztelenség, a levetkőzés. Az ember el tud odáig jutni, hogy már nincsen semmi, amit takargatnia kellene, és ez egy képletes dolog, mert a lelki takargatásunkat is megpróbáljuk levetkőzni.

A színészeket a szerepükhöz való viszonyukról, a figurák felépítéséről és arról kérdeztem, mit nyújt nekik a szerep, illetve mit adnak ők játékukkal a közönségnek.

Gerner Csaba – Noah T. Simmons:

  • Én a testemet adom. A karakter, amit játszom, több szempontból különbözik a többitől. Noah nem a vasgyárban dolgozott, nem tartozik közéjük, és ezt talán a szerző akarattal egy fekete, afroamerikai férfinak írta. A McDonald’s-ban dolgozott, és kirúgták. Nem a barátjuk, nem ismerik egymást, nincs kapcsolatuk, a színpadon alakul ki, most kezd körvonalazódni köztük valamilyen viszony. Kicsit kakukktojás a fickó, más színe van, mint a többieknek, van egy nagyon-nagyon jó száma, ami könnyűnek hallatszik, de nehéz dal, jó a stílusa, funkys.
  • A kilátástalanság, ami jellemzi a szereplőket, ráhúzható bármelyik országra, itt szerintem az a fontos, hogy itt a férfiak vannak félre téve, nekik nincs munkájuk, az asszonyok dolgoznak, ez egy fordított helyzet. Nekem nagyon fontos, hogy olyan emberekkel vagyok a színpadon, akiket nagyon szeretek, akik a legjobb barátaim, jók a zenék, és én ilyenkor már lubickolok.

Szabó Lajos – Ethan Girard:

  • Ethan gyári munkás, ő sincs közeli kapcsolatban a melós srácokkal, inkább csak felszínes a viszonyuk, nem ismerik annyira ezt a srácot a többiek. Pörgős fiatal, akinek az a mániája, hogy a falra felszaladjon, mint az Ének az esőben című filmmusicalben Donald O’Connor. Ezzel próbálja becastingolni magát ebbe a táncoscsapatba. Nagyon szerethető figura, a színésznek abszolút ajándék a szerep. Van egy kis meleg vonal a fiúban, ami külön kihívás, ahogy a musical műfaja is.

Kovács Áron – Harold Nichols:

  • Én egy régóta házasságban élő ember vagyok, aki folyamatosan hazudik a feleségének. De inkább beszélnék a szerepről, ahol ugyanez a helyzet. Én vagyok a többiek főnöke, akit ugyanúgy kirúgnak, és azt hazudja otthon, hogy munkába megy. Minden nap felkel, összecsomagolja a kis táskáját, és megy el otthonról. A nők miatt kényszerülünk hazugságra, ezt próbálom majd kidomborítani a darabban. Nekem ez nagy ajándék, én nem tanultam a színészmesterséget, én énekes vagyok, itt egy kakukktojás, belecsöppentem, de rendkívül élvezem. Nagy tanulás ez nekem, és hálás vagyok mindenkinek, aki a hülyeségeimet nyesegeti, vagy itt-ott lökdös egy kicsit.
  • Nagyon tetszik a rendezői koncepció, hogy a dráma legyen dráma. Sokkal egyszerűbb lenne ripacsként minden poént lelőni, de épp a tanulás miatt érzem jól magam. Számomra a darab a bajtársiasságról szól, ami fontosabb a barátságnál is, és ez kiveszett a mai világból. Közös bajuk van a férfiaknak, és össze kell fogni. Nem vagyunk barátok, de meghalnánk egymásért. Ez meg is történik, a színpadon mindenki kicsit meghal és újjászületik.

Csomós Lajos – Jerry Lukowski:

  • Én minden egyes előadásnál kakukktojásnak érzem magam, mert nekem olyan, mintha mindig újrakezdeném tanulni ezt a szakmát. Minden darab más, máshonnan kell megszólalni, szívből, agyból, nemiségből, és olyan, mint ha kezdő színész lennék, mindegyik egy tanulási folyamat. Jerry a mozgatórugója az egésznek, az ő agyából pattan ki minden, ő van a legnagyobb bajban, elvált, a gyerektartást fizetni kell. Imádja a gyerekét, nem akarja elveszíteni. Azzal a kérdéssel is meg kell küzdenie, hogy most a barátját meg tudja-e tartani, vagy ő inkább megy a feleségéhez. Egyébként egy tökvéletlen adja az ötletet: egy sztriptíztáncos jön Buffalóba, így kezdődik az előadás. Innen az ötlet, hogy ezt nekünk is meg kéne csinálni. Persze mi hús-vér férfiak vagyunk, nem ilyen kigyúrt selyemfiúk. Valószínű a lányok jobban fogják ezt élvezni, mint az ilyen mű figurákat.

Katkó Ferenc – Dave Bukatinsky:

  • Ebben a hatosban van egy valós barátság, az pedig a mi kettőnk barátsága Jerryvel, tehát a mi kettőnk vetkőzése talán más, mint a többi fiúé. Mindent tudunk egymásról, elhangzik, hogy Jerry miatt vettem el Georgie-t feleségül. Ez egy hosszú évekre visszanyúló barátság, ezért Dave-nek nagyobb lelki válságot okoz, hogy a pénz érdekében a barátjának vagy pedig a feleségének feleljen meg. Talán Dave az egyetlen a hatosból, aki a felesége miatt elmegy dolgozni, beáll biztonsági őrnek a plázába, mert megígérte az asszonynak. De a barátság is kötelezi, és csak odaáll a többi sráchoz. A másik, ami fontos: hogy vetkőzünk, az egy dolog, de mi nem chippendale-ek vagyunk, és iszonyatosan szemérmes emberek, nagyon nehéz lelkileg is eljutni oda, és pont a drámaiságból - nagyon bízom benne - fog megszületni a vetkőzésnek is a humora. Ezek a srácok eljutnak odáig, hogy azt mondják: ha megbeszéltük, akkor csináljuk! S ez már a bajtársiasság.

Gulyás Attila – Malcolm Macgregor:

  • Szeretem ezt a darabot, nagyon jó, hogy nemcsak szociális kérdéseket vet fel, hanem itt van nagyon kemény morális és pszichológiai kérdés is. S itt jövök én, mint kakukktojás, az én szerepem egy meleg szerep, és ebben mutatkozik meg ez a morális kérdés, hogy az ember hogyan tud beilleszkedni egyáltalán egy ilyen helyzetbe. Ha rend szerint megy minden, akkor is nehéz beilleszkedni, ha nem, akkor meg főleg! Ha nem megy normálisan a dolog, és ha van még az embernek egy lelki bibije, na akkor hogyan leszünk bajtársak, hogyan tudjuk elfogadni egymást? Hogyan tudunk kapcsolatot teremteni, társat találni? Nagyon izgalmas szerep ez számomra. Eleve úgy kezdődik, hogy Malcolm öngyilkos akar lenni…

A színészek nyilatkozatához Tege Antal rendező még hozzátette: - Hallottuk, hogy itt mindenki kakukktojás valamiért, a fekete ember, a meleg férfi, a házas, az elvált ember. Felcserélődtek a szerepek ebben a darabban, ahogyan a világban is, fejetetejére állt világ, a nő tartja el a családot. Ez a darab reményeink szerint a hölgyeknek is figyelemfelhívás, nem csak a férfiaknak!

Ilyen végszó után már csak annyit érdemes megemlíteni, hogy premier május 17-én, díszbemutató 18-án.

Niedzielsky Katalin

Fotó: Rácz Attila

 


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg