fbpx Kártyavárként összeomló életek | Békéscsabai Jókai Színház
  2018. november 27., kedd      09:25

Jelenlegi hely


Kártyavárként összeomló életek


Október 26-án mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház Arthur Miller Pillantás a hídról című színművét Csiszár Imre Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész rendezésében, Vajda Miklós fordításában. (Galambos Edit kritikája)

Arthur Miller drámája 1955-ben született, főhőse „…Eddie Carbone, kikötőmunkás. A Brooklyn-hídtól a mólóig húzódó dokkokban dolgozik, ahol a nyílt tenger kezdődik.” – mutatja be Alfieri (Tege Antal) Eddie-t (Bartus Gyula). Eddie felesége, Beatrice (Kovács Edit) és neveltlánya, Catherine (Papp Barbara) biztosítják a családi hátteret a férfi számára. Eddie szorgalmas ember, igyekszik a család számára megteremteni, ami szükséges. Éppen két rokont várnak Olaszországból, Marco-t és Rodolpho-t, akik illegális bevándorlók és náluk fognak lakni majd, természetesen titokban. Marco célja, hogy dolgozzon, mert a családjának szüksége van pénzre, hiszen nagyobbik fia beteg, a gyógyszer sokba kerül, három-négy évet tervez Amerikában. Marco csendes, erős, nagydarab, „csupaszív”, szorgalmas férfi. Öccse Rodolpho Amerikában szeretne maradni, a munkához való hozzáállással nála sincs gond, de bátyjához képest szőke, sokkal törékenyebb, lazább fiatalember. Nem is lenne semmi probléma, ha Catherine és Rodolpho egymásba nem szeretne. Már a két rokon megérkezése előtt Beatrice szembesíti férjét, hogy nem úgy szereti neveltlányát, ahogy kéne, házasságuk pedig romokban hever. Eddie, akkor abban a kérdésben enged, és elengedi neveltlányát dolgozni. A két fiatal szorosabb kapcsolatát látva azonban, egyre inkább ellenségesebb, féltékenyebb, annyira, hogy először csak kivetkőzik emberi mivoltából, ügyvédhez megy, hogyan tudná eltávolítani Rodolpho-t. Alfieri, az ügyvéd mindet megpróbál, hogy lecsitítsa Eddie-t, de a férfinek már elborult az elméje és a végén eljut oda, hogy feladja a két rokont a bevándorló hivatalnak. Innentől a végkifejlet elkerülhetetlen.

Bartus Gyula bravúrosan alakította Eddie figuráját, lenyűgöző volt, amit bejárt, és ahogy bejárta, minden manír nélkül alakította a nem könnyű szerepet. Számára a legjobb jelenetek, amikor már nem érzi a kontrollt, már eszébe sem jut más, csak az, hogy Catherine őt válassza Rodolopho helyett. Persze erre nincs esély. Bartus Gyula szárnyalt a színpadon, eggyé vált Eddie alakjával, lebilincselő alakítással.

Kovács Edit Beatrice alakjában a szerető feleséget, az anyát (nevelőanyát) kitűnően vitte színpadra. Beatrice is ívet járt be, neki a lelkét, a szeretetét mutatta meg a színésznő. Az a jelenet, ahol megmondja Catherine-nek, hogy felnőtt, viselkedjen másképp nevelőapjával, tele fájdalommal, szeretettel, ragyogó alakítás. Tiszán látja a helyzetet, nőként megérzi, mi történik, de tenni nem tud semmit, és e tény a legfájdalmasabb számára. Kovács Edit megható, csodálatra méltó alakítással formálta meg Beatrice-t.

Papp Barbara ezúttal drámai szerepben bizonyított. Catherine felnőtt, rajongásig szeretett nevelőapja egyszer csak félelmet kelt benne, mégsem akarja megbántani. De közben ott a valódi szerelem az életében. A kislányból felnőtt, határozott nő lesz, ahogy Beatrice is szeretné. Hogy hogyan alakul az élete, hogyan dolgozza fel a történteket, azt minden néző maga gondolja tovább. Papp Barbara különleges, nagyszerű volt Catherina alakjában.

Katkó Ferenc – a csendes Marco, aki kitör az árulás hatására – olyan természetesen alakította szerepét, ami a színművész egyik védjegye, mégis másik arcát mutatta, meg. Amikor veszélyben látja gyermekei jövőjét, nem mérlegel, bosszút áll. Czitor Attila is különleges karaktert formált meg Rodolpho alakjában. A szőke haj is mássá tette a fiatal művészt, de vidámságát, határozottságát, majd a kibékülési kísérlete Eddie-vel, más-más arcát mutatta meg a figurának. Mint minden karakter ő is fejlődési folyamaton megy át, neki is fel kell nőnie. Hogy hogyan tovább, neki sem lesz könnyű a feldolgozás, a továbbélés folyamata. Mint a család minden tagjának élete, az övé is romokban hever.

Tege Antal Alfierije, aki ügyvéd, így ismerve a történetet, meséli el azt. Alfieri, aki előre látja mi a végkifejlet, merre megy Eddie és merre Marco, próbálja megakadályozni szavakkal mindkét férfi tettét, de ennél többet ő sem tehet, akárcsak Beatrice. Tege Antal egy töprengő, mondatait újra átgondoló férfit vitt színpadra, aki különleges, érdekes figura. Alakítása pontosan kidolgozott, szinte magának meséli a történetet, ettől különleges, titokzatos a figura. Alfieri a nyugodtságával, megfontoltságával, a kívülállásával volt rendkívüli, lelkileg azonban érezhetően megérintette a történet, de férfiként ezt nem mutathatta, ezért volt Tege Antal játéka tökéletes.

Csiszár Imre remek előadást rendezett, nem tette mássá, mint amit a szerző leírt, mégis a téma aktuális ma is, pedig 63 év telt el. Nagyon érzékenyen rendezte és vezette a színészeket, akik mindannyian kimagasló, szívfájdító alakítást nyújtottak. Feszült, fájdalmas, különleges előadást láttunk.

 


h i r d e t é s  

kulisszan834.jpg