A rendelkező próbák vége felé járunk, drámai pillanatok fogadnak a kettes próbateremben. A színészek sokkal oldottabbak: mutatják ezt a záporozó nyelvi poénok, a lazább, néha (ön)parodisztikus mozdulatok. A lekerekítés vagy legalábbis lezárás lehetőségeit latolgatják: a rendező rövidítene az utolsó jeleneten, de mind a szerző, mind a színészek ragaszkodnának egy-egy motívumhoz.
A megoldás: megkérik a szerzőt egy kis dramaturgiai munkára. Vörös István azonnal a lehetőségeket méri fel. (Csurulya Csongor szerint ez holnapra is ráérne, de Vörös ragaszkodik hozzá, hogy legalább ma éjjel aludhasson.)
Annyi egészen biztos, hogy a nézők figyelmére és intellektusára számít ez a darab: két-háromféle továbbgondolási lehetőséget fog kínálni a zárlat.