Staniszlav Mojszejev a Kijevi Molody Színház igazgató-főrendezője. A Gogol év apropóján és a Közép-európai Színházi Szomszédolás keretén belül Szeptember 25-én az ő rendezésében a Háztűznézővel, indul a Békés Megyei Jókai Színház 2009-2010-es évadja. Két próba közt, először az ukrán színházi életről érdeklődtünk.
Sz. M.:- Az utóbbi öt évben volt egy trendforduló az ukrán színházak látogatottságában. Határozott növekedés mutatkozik, és ami különösen okot ad bizakodásra, ez nem csak a fővárosi „populáris” darabokra értendő, hanem a vidéki regionális vagy önkormányzati tulajdonú színházaknál is megfigyelhető. Én személy szerint ezt az eredményt annak tudom be, hogy az ukrán polgároknak már teljesen elegük van az igénytelen tv sorozatokból és most jobban érdekli az embereket a friss és natúr élmény, amit a színház tud nyújtani. Az ukrán színházak teljesítménye és látogatottsága szerintem rendben van. Ugyanakkor távolról sem rózsaszín a kép. Vannak problémák Ukrajnában is, nálunk ugyanis hiányzik az a színházi törvény, ami például Magyarországon most megszületett. Így a színházak igen erősen ki vannak téve az aktuális politikai akaratnak, háttéralkuknak, nincsenek pontosan meghatározva az állami támogatás feltételei, és az ukrán színházak 98 %-át ez napi szinten befolyásolja.
– Rendezőként érez-e valami különbséget az otthoni és az itt végzett munka között?
Sz. M.:- Ó, nem igazán. A színészek tudja, mindenhol színészek. Amikor színpadra lépett Feri (Jancsik Ferenc), „Tónyi” (Tege Antal), „Gyúlu” (Bartus Gyula) nekem egyből az volt az érzésem, hogy valahol már dolgoztunk együtt, pedig tudjuk, hogy ez nem így van. Ami a színház szervezettségét illeti, a jelmez és díszletkészítés, a színház arculatának megteremtése itt szervezettebbnek tűnik, mint az ukrán színházak nagy többségénél, ez a rendező munkáját azért megkönnyíti.
– Gogol Háztűznézőjéről ha beszélünk, mitől fogja a közönség szeretni ezt a bemutatót?
Sz. M.:- Majd meglátjuk, fogják vagy sem. /Nevet/ Persze, remélem fogják. Minden emberi élet fokmérője lehet, hogy sikerül-e megtalálni az igazi szeretetet vagy az igaz szerelmet benne. E nélkül nincs tartalmas élet. Ebben a darabban senki sem leli meg ezt, csak álmodoznak róla. Ennek a formára humoros darabnak ebben rejlik a drámaisága. A néző azután maga választja ki, mi az, ami visszhangzik benne, a menüről ő választja ki, melyik fogást kedveli. Nekem rendezőként az a feladatom, hogy a tálalás minőségi legyen. Biztosan lesz, aki a vőlegények paradox abszurd viselkedésén nevet majd, lesz, aki a meghiúsuló házasságkötés történetén gondolkozik el, lesz, aki a karaktereken bosszankodik.
– Az ukrán vendégjáték a Háztűznéző premierjét követő napon valami egészen másról szól majd.
Sz. M.:- Igen egy kortárs ukrán darabot hozunk Kijevből. A Marinated Aritokrat (Tartósított Arisztokrata) immár hat éve szerepel repertoárunkon a Kijevi Molody Színházban, úgy havonta kétszer játsszuk. A szerzőről érdemes tudni, hogy egy ukrán származású amerikai hölgy írta és nem színdarabként, hanem regény formában.
– Akkor ezért látható ez az interneten úgy is, hogy szerző Irene Smith, meg úgy is, hogy Irena Koval. Akkor ez Kovács Irén innen is onnan is, ha visszagombolyítjuk a szálat.
Sz. M.:- Pontosan. Ő nyolc éve a férjét követve visszaköltözött Ukrajnába. Az itthoni létben azután elkezdte érdekelni a társadalmat feszítő szociális kérdések özöne, és ezen belül is a külföldi munkavállalás, mint az emigráció egyik válfaja, merthogy négy-ötmillió ukrán dolgozik jelenleg külföldön világszerte. Ez a történet egyszerre vicces és szomorú, egy színészről szól, aki mivel a színházban nem kapja meg fizetését, Angliába költözik és idősgondozónak áll. Innentől valóban szürreális és abszurd a darab, mivel egy idős arisztokrata házaspárt gondoz, akikkel természetesen meg kell küzdenie, főleg mivel egészen más kulturális közegből származik. A darab végét nem árulnám el, de azt fontos elmondani, hogy darabot játszó négy színészből hárman az ukrán színház és filmművészet csillagai, akiket nagyon jó szívvel ajánlok a békés megyei nézők figyelmébe.