Miután minden szöveg és kép helyére került a Bárkaonline-on, sietek vissza a próbára. Egy szeretők közti drámába csöppenek: Péter és Timi szakítani készülnek (bár még talán maguk sem tudják). Szakad itt minden a jelenet végére: cérna is, de már-már a test is. R. Kárpáti adott ponton a rendező felé fordul: "Erre talán egy fiatal, hajlékony színészt kellene keresnetek!", mire Dávid Zsuzsa, enyhe aggodalommal a hangjában: "Csak amit bírsz, Peti…", de Péter sem hagyja magát: "De hát azt itt mind nem mutathatjuk meg!" Örömmel nyugtázom, hogy a hangulat megmaradt, még ha komolyodott is némiképp a játék.
Mindezek után már nem lep meg Petra és Timi zajos szétválása sem. Egészen elképesztő jelmezek kerülnek elő; van itt spagettipánt, rocker szerkó, ezüstfényes miniszoknya és sapka, csillámos piros harisnya… Innen már egyenes az út a brandépítésig.
S megint elölről…
A teljes darab újrajátszása után már csak egy viszonylag rövid beszélgetés van hátra a rendezővel. Utána, mint féltő anya, Dávid Zsuzsa hazaküldi a színészeket. Elégedett. Reggel 9:30-tól majd összemondják kétszer a szöveget, 10:30-tól pedig övék a színpad.
Hazaindulok. A portás bácsi, szokásos kedvességével megkérdi: "Vége a mai napnak?" Mondom, "úgy tűnik", mire valahogy ösztönösen mindketten a falon függő órára nézünk. A nagy mutató éppen akkor mozdul át a mai napba…