Kinőve a gyerekcipő, áll össze az előadás. S ami még figyelemreméltó: rengeteg a néző. Van próbaterem, ahol alig férni, útban azonban senki sincs. Nagyon sok műfajt elbír egy dráma tere.
Kevés a kellék, annál több a beszéd, a testé. Ugyan nem mozognak sokat a szereplők, de aki mereven ül, abban is ott a feszültség. Így sikerült, ez van – feszült, kemény darab a Pozsgai Zsolté. A szembesülésé és szembesítésé. Ha egy-egy pillanatra kivirágzik is, nyomban lehervad az ajkakról a mosoly. Anakronisztikus ernyő és legyező, itt-ott kövek, egy hatalmas csákány, s az ütvefúró, akár egy otthagyott fegyver a szín előterében. Abban maradnak, pajzsfúró, mert mennyivel szebb. Na, mennyivel?
De nem kell aggódni, tényleg lesz nevetés.