A díszlet- és jelmeztervek tükrében: milyen az a világ, amelyet az új Lear-előadásban megalkotott?
Egy erőszakos, modern világot akartam alkotni, egy lehetséges jövőképet, ahol az üzlet, ipar és bűnözés egymásba kapcsolódik. Sötét, kegyetlen világ ez, amely valahogyan mindig a kés hegyén táncol – leginkább talán egy sötétben eldördülő lövéshez hasonlítanám.
Amikor legelőször megjelentek Békéscsabán Chris Rolls-szal, a darab rendezőjével, úgy tűnt, hogy mindketten teljesen határozottak a díszletterveket illetően. Változott valami a próbafolyamat alatt?
Az elképzelés tulajdonképpen sértetlen maradt; Chris úgy alakította és csiszolta a darab szereplőit, fizikai összetevőit, hogy mindvégig hű maradjon a szövegre adott kezdeti válaszunkhoz.
Milyen itt dolgozni? A színház felszereltsége segítette a munkáját?
A színház rendkívül jó adottságokkal rendelkezik. Emellett a csapat lelkesedése, melyet Fekete Péter ragyogóan irányít: üdítő – és minden támogatást megkaptunk. Módunkban állt néhány egészen rendkívüli pillanatot alkotni.
Nem titok már, hogy ez a Lear király-előadás (poszt?)modern értelmezésű. Ennek ellenére, szándékában állt a díszlettel vagy jelmezekkel megmutatni valamit Shakespeare darabjának korából?
Shakespeare kimondottan a saját közönségének írt, a színházat az ott és akkorban, az itt és mostban képzelte el. Nem történelmet akart mesélni: noha az ókori Britanniában helyezte el a történetet, a jelmezek az Erzsébet-kori közönség öltözködését tükrözték. Ugyanígy, ez a Lear is, jól azonosíthatóan a mostani közönség öltözködéskultúrájához illeszkedik – láthatunk itt gazdagságot, nincstelenséget, erőt, őrületet és háborút – úgy, ahogyan jól ismerjük a saját életünkből.
Az interjút készítette és fordította: Farkas Wellmann Éva