Egy hétvégés drámaverseny? Nagyanyám jut eszembe, aki süteményt süt. Belehajigál a keverőtálba lisztet, margarint, tudom is én mit. Kever, mint egy őszülő, élő turbina, mérés nélkül, mintegy nemtörődöm módon önt, marokkal cukrot szór, habot ver, siet, elnagyolt vonalakkal vázolja fel a süteményt. Mi lesz ebből? Aztán ha kihűlt egy kicsit az eredmény, bizonytalanul, furcsállva kóstolgatunk. És jó, nagyon finom! Tessék, itt a példa, a készítés sebessége és minősége között nem feltétlenül fordított az arányosság.
Péntek este volt olyan terület a Békéscsabai Jókai Színházban, ahol az egy négyzetméterre jutó József Attila-díjas szerzők száma három volt: a magyar irodalom színe-java. Hasonlóan magas volt a kiváló rendezők jelenléti indexe is, a magyar színház színe-java. A minőség garantált, akárcsak nagyanyám esetén. A sütemény azonban valamivel komolyabb. A közönség és a zsűri előtt kell tetszést aratni. Mi lesz ebből?
A vasárnap esti premierig előkészületek fokozott tempóban. A piros csapathoz kerülök, az ő hétvégi gyorstalpalójukat kell végigkövetnem. Az író: Podmaniczky Szilárd, a rendező: Pesty-Nagy Kati – szín és jav.
Podmaniczky Szilárd magabiztosan – mintegy az esélyesek nyugalmával – nyilatkozik pénteken: „hónapokkal ezelőtt gondoltam rá, hogy milyen jó téma lenne egy zenekar próbáját végigkísérni. Nálam tízesbe talált ez a téma.” Azért alvás helyett az egész éjszakát komoly munkával: írással tölti. Nyolc órára mégsem a zenekar története bukkan elő a hunyorgó reggelben. Szituációs drámát írt fergeteges poénokkal két fiatal ikerlányról, akiket nem vettek fel az egyetemre képességeik, vagy inkább azok hiánya miatt, szüleik pedig eldöntik, hogy hírességeket gyártanak belőlük hatodosztályú producerek segítségével. A cím: Döglött sapkák; sejthetjük, hogy nem valami vérzivataros tragédiáról van szó. Az író a színészeket is beleírta a darabba, a szerepek nevei megegyeznek a színésznevekkel, így a szereposztás kevéssé problematikus.
Szombat délben osztják ki a szövegeket, meghatározzák, kik lesznek a stáb tagjai, világosítók, ügyelők, tudom is én mi. Aztán – szippantásnyi cigarettaszünet után – rögtön kezdődik az olvasópróba. Pesty-Nagy Kati, ez a pénteki fehér abrosznál kellemes csevegő, udvarias hölgy, szombatra több háborút nyert hadvezér. Még a megnyitó véget sem ért, ő már instrukciókat ad, díszletet, zenét intéz. Határozott, kőkemény, ugyanakkor a humorérzék sem hiányzik belőle. A színészek rögtön értik, ami leginkább abból látszik, hogy együtt nevetnek a Döglött sapkák sorain. Röhög az egész társulat. Jó a hangulat, de kemény munka folyik, hogy vasárnapra kisüljön a komédia. Nagyanyám meg – ha megírja memoárjait, a gasztro-irodalom hősnője lehetne – mosolyog ránk a felhők felett.