Rendezői vizsgaelőadásaként állította színpadra Katkó Ferenc a Koldusopera című zenés játékot, mely a Kurt Weill – Bertolt Brecht szerzőpáros legismertebb és legnépszerűbb műve: egyszerre opera, musical és operett, valamint mindezek paródiája. Bár a darab a 20. századi színházi avantgárd része volt, mára már klasszikus rangra emelkedett, hiszen olyan, azóta számtalanszor feldolgozott „slágerek” hangzanak el benne, mint a Cápa-dal, az Ágyú-dal vagy a Salamon-dal.
Számtalan okot, szerencsés együttállást tudnánk felsorolni, miért mutatja be színházunk Brecht – Kurt Weill zenéjével – méltán világsikert elért darabját. Ezek közül csak hármat emelünk most ki. Első és legfontosabb bátorításunk volt a bemutatóra, hogy sikerült kinevelnünk egy olyan igényes közönségréteget az évek során, amely nem csak vevő erre – s az ilyen – új színházi kalandra, de el is várja tőlünk, hogy szellemet-lelket kipróbáló, akár megviselő produkcióval szolgáljuk ki. Társulatunk saját nevelésű színészanyaga most érett be ahhoz, hogy tapasztalt idősebb kollégákkal és meghívott vendégszereplőkkel együtt a legkomolyabb kihívással is szembenézzen. Katkó Ferenc színművészünk, a Kijevi Színház-, Film- és Televízióművészeti Nemzeti Egyetem rendezőszakos hallgatója ezt a darabot jelölte meg a vizsgaelőadásaként, s mi támogatásra érdemesnek érezzük a vállalkozását.
A Koldusopera a brechti epikus színház talán legsikerültebb, legszínesebb modellje. Koldusok és pitiáner gengszterek, örömlányok és tolvajok egymással összefonódó londoni alvilágában játszódik. Vagy hol is? A nézőtéren ülőknek előbb-utóbb észre kell venniük, hogy a színpadon szereplők a mi mai valóságunkból (is) lép(het)tek fel oda, hiszen az utcán koldusok támadnak le bennünket, az éjszakában – és a pénz különböző szféráiban – ócska alkalmi kis gengszterek osztozkodnak a tőlünk elorzott véres aprópénzeken, festett nők árulják a testüket a homályos utcasarkokon; pénz a bűnnel házasodik.
Nincs ezen mit csodálkozni, így volt – és sajnos így lesz – ez mindig. Mindenkori valóságot modellál tehát Brecht, hol brutálisan, hol pedig költői elvontsággal, ebben a művében is. Bár a szerző az ész színházát célozza meg – elméleti írásainak tanúsága szerint –, az előadás során képtelenek leszünk kikapcsolni lelkünket a befogadásból. (Ennyit az elmélet és a gyakorlat feloldhatatlan dilemmájáról…) Nagyzenekarral megszólaltatott élőzene követi a színpadon zajló eseményeket, az operai keret különös iróniát teremt a hétköznapi cselekmény és az elemelő körítés között. Nézőink még két alkalommal tekinthetik meg a darabot, május 7-én és 8-án.
A vizsgaelőadáson jelen volt Chkhaidze Vakhtang és Khaidar Natalia, a a Kijevi Színház-, Film- és Televízióművészeti Nemzeti Egyetem képviseletében.
Fotó: A-Team/Nyári A. és JókaiFilm/ Vámos Z.
