A Kabaré az 1930-as évek fülledt, füstös lokáljait idézi meg a maga csábító, kitárulkozó világával, nem csoda tehát, hogy a táncok, koreográfiák hangsúlyos szerephez jutnak az előadásban. Kováts Gergely Csanádot kérdeztük a darab mozgásrendszeréről, stílusvilágáról.
A koreográfia létrehozásánál nagyon fontos volt számomra, hogy megteremtsem azt a fülledt erotikát, amely körüllengi az egész előadást, hogy "szaga legyen" a táncnak. A történet az 1930-as években játszódik a Kit Kat Klubban, egy kis lokálban. Minden a Kabaré része. A cirkuszi tér érdekes ízt ad az előadás hangulatvilágának.
A táncok klasszikus elemekre épülnek, nagy példaképemnek tartom Bob Fosse-t, így kicsit hasonlít a film stílusvilágához, azonban ebben az előadásban az én gondolataim, érzéseim is jelen vannak. Igyekeztem feszült hangulatot teremteni, fanyar ízt csempészni a mozgásvilágba egy folyamatosan amortizálódó képet mutatva a nézőnek. Ahogy haldoklik a történet, úgy haldokolnak a táncosok is – mindenki esik szét, ahogyan egy régi szoborról pattogzik le a festék. Új elemként artistákat is köszönthettünk a produkcióban, akik nagyon jól ráéreztek erre a koncepcióra és a táncokhoz hasonló mozgásrendszert építettek ki.