 |
Nehéz kenyér a humor! Speciális műfaj, érteni kell hozzá. Azt gondolnánk, hogy könnyed játék, csak úgy, magától jön a nevetés, pedig dehogy!
Le a kalappal a Jókai Színház művészei előtt, akik a színház NAGY NYITÁS programjának részeként, az igazgató ez irányú kérésére is, partnerek voltak, s a közönség szórakoztatására belevágtak a kísérletbe.
Igaza van a kritikának, a Heltai-jelenetek nem mindegyike bír megbirkózni a mai kihívásokkal. Hála a színészi profizmusnak, alakítási gyémánt-pillanatokat élhetett meg, az amúgy teltházas, közönség. Presits remekelt a metaxás némajátékában, a Kara – Komáromi páros fergeteges gyermek-hálószoba-jelentet produkált. Csómós Lüzisztrate dala önmagában is megállt a lábán, s megtisztelő volt, hogy Vozár M. Krisztián mellett Gulyás Levente is beszállt az élőzenébe. A hóhérsztrájk-jelenet egészen biztosan nem a színészeken múlott. Heltai ezt ma – talán – máshogy írná meg.
 |
 |
A fellépést vállaló amatőrök tiszteletet és köszönetet érdemelnek, de más dolog egy baráti körben felolvasni poénjainkat, és más színpadon, reflektorfényben, függönyök, díszletek között, élő zongorakíséret lehetősével élve/vagy nem élve megnevettetni a fizető közönséget. A stand up műfajnak megvannak a sajátosságai.
A szombati estén igazi stand up-ot egyetlen jelentkező adott elő: Farkas Mária. Ő tett eleget leginkább a műfaji sajátosságoknak, pergő ritmusban improvizált, jól szerkesztett műsort hozott – korosztályának tapasztalataira építve, a kütyük használatáról mesélt. S hogy miért maradtak el néha a poénok? Tapasztalat, hogy az élő előadás során a hangsúly, a hatásszünet kiemel, rásegít a reakcióra. Ez a gesztus hiányzott időnként itt is. Egy-egy poén kidolgozása aprólékos munkát igényel, sajátos dinamikával kell rákészíteni a közönség rekeszizmait a feszülésre és ellazulásra, ebből lesz a nevetés.
 |
 |
Az többi humortusás versenyző (egy kivétellel) előre lejegyzett írásművet olvasott fel. Sajnos, talán e miatt is, hosszúra nyúltak az előadások. A jövőben erre a műsorvezetőnek feltétlenül figyelmeztetni kell az előadót. Kolomp! Vagy gong! A "hű de hallgattam volna még."-érzés, az "akár csak egy másodperccel is hosszabb mint kellene"-érzéssel összevetve, jelentős különbségként jelenik meg a néző értékelésében. Radikálisan le kell állítani a felolvasást/jelenetet, ha hosszúra nyúlik! Erről a versenyzőket kell előre tájékoztatni. Ilyenek a játékszabályok, készüljön fel rá a a humorra vállalkozók! Mondjuk, kétpercenként, meg lehetne kérdezni a közönséget. Volt egy dongó megy egy légy…
 |
 |
Benyovszki Márton Pál vers-átiratai egész jók voltak, a halk előadáson múlt, hogy csak visszafogottan jutott át a nézőkhöz. Pribér György műsora a "vérciki" kategóriához tartozott. Amikor trágár szavakkal igyekezett pótolni a felkészülést, a közönség egészen egyszerűen lefütyülte a színpadról. HELYES! Így kell működnie ennek. Ha majd lesz benne nagyobb tapasztalatunk, nekünk, közönségnek, előbb is megtesszük ezt. Áchim Pál írásait hosszan és korosztályfüggően olvasta fel. Inkább egy újságba való, olvasmánynak illő poénokkal találkozhattunk. Kőszegi Bartha Kálmán sem egy kimondott előadóművész. Talán, ha felkért volna egy ifjú színészt, írásainak előadására..
Mohácsiné Zima Ibolya, tanárnő, előre megírt, aprólékosan kidolgozott művét fejből nyomta el. Komolyan vette a munkát, el is vitte a fődíjat, és az ezzel járó pénzjutalmat. Gratulálunk!
 |
Nehezen valljuk be, de egy kicsit "nyugdíjas-klubosra" sikerült az első Humortusa. A nézők nem vacsoráztak, meglehetősen keveset ittak, és nem is röhögték szét az agyukat. Sebaj, nem adjuk fel! Alapos elemző munka vár ránk, a szervezőkre, hogy a következőre (is) érdemes legyen eljönni. Legyenek kíváncsiak, hölgyeim-uraim, a különbségre.
Seregi Zoltán rendező alapos munkája mindenképpen köszönetet érdemel, és Józsa Mihály is megérdemel egy kalaplendítést, aki profi módon vezette az estet. Felkészült, elegáns műsorvezető, érthető, szép beszédstílussal.
 |
Amin változtatnunk lehetne: felváltva szerkeszteni az amatőr számokat a profi jelenetekkel. Még több élőzenét belenyomni a kínálatba, frissebben váltogatva a zenei betéteket a prózával. Fiatal versenyzőket kell vegyítenünk a korosabb jelentkezőkkel. Időt kell adni a vacsorára is. Végül, a korábbi kezdés lehetőségét /19.00 óra/ is mérlegelni kellene.
Köszönet a Hírlap jelenlétéért, az építő kritikáért. Feltűrjük az ingujjat, nekifogunk – és javítunk!
Fekete Péter
Fotók: A-TEAM
