Kulisszán innen- kulisszán túl. Szándékoltan ez a Jókai Színház weblapjának mottója, amely mindig a színpadnyílás határmezsgyéjéről tudósítja Önöket. A Beavató-bérletesek viszont szervezetten át is léphetnek ezen a határvonalon, és beléphettek Stuart Mária börtönébe. Persze ez csak ürügy volt, az egyetemes tudás megszerzéséhez vezető útra tereléshez.
Dr. Merő Béla, a Nóra rendezője, a Színitanház tanára volt a diáksereg kalauza ezen a napon a Jókai színházban. Merő Béla előadásait félelmetes mélységű ismeretanyaga mellett, határozott véleményalkotása szokta emlékezetessé tenni tanítványai – ismerősei számára.
Valamit megtapasztalhattak ebből a vendégségbe érkezett diákok is, hiszen a színházi rendező korokra, tájakra, a művészet és a művelődéstörténet jelentős változáspontjaira koncentrálva tartott nekik előadást, tulajdonképpen szándékán felül. Elsődlegesen ugyanis a színház hatásmechanizmusát magyarázta el a látogatóknak példákkal illusztrálva, de eközben az idézetek és a színháztörténeti hivatkozások szinte Umberto Eco-i erdejébe csalogatta be a fiatalok figyelmét.
– Szokták mondani, hogy a színház a különböző művészeti irányzatok találkozási pontja, olvasztótégelye. Szerintem ezt felejtsék el! A színház, az színház. Önálló művészeti ág, saját eszközrendszerrel – hangzott a merői verdikt, majd hosszas elemző beszélgetés zajlott a résztvevők között ennek igazságáról vagy cáfolatáról, érintve a testbeszédet, a színpadi fényeket, a szerepformálást, a jelmezek által definiált idősíkot, és így haladtak /egy másik klasszikust idézve, magyar hangja Dörner György/ a végtelenbe, és tovább.
Junior