A Jókai színház cseppet sem könnyű feladat elé állította társulatát. Szalma Dorotty rendező, míves, nehéz koncepcióval rendezte színpadra Schiller művét. A premier utáni taps szerint nem volt hiábavaló az igyekezet és a kemény munka.
A premier után a színpadon koccintott a társulat, ahogyan az szokás. Fekete Péter igazgató megköszönte a Békéscsabán másodszor dolgozó Szalma Dorottynak, azt az odaadó munkát, amelyet már az Elnöknők tavalyi sikere előtt megtapasztalhatott a színész csapat. Ezúttal a stúdió sikert már a nagyszínpadi siker követte.
Schiller bonyolult szövegű drámáját Topolánszky Tamás koreográfiája tette még nehezebbé a színészek számára, ugyanakkor még látványosabbá a közönség felé. Mira János díszlete és Rátkai Erzsébet jelmezei éles és szándékos kontrasztban álltak egymással, de a hatalmas befektetett energia végül is megtérült. Szalma Dorotty elmondta, hogy nehezen tud elérzékenyülés nélkül megszólalni, mert azt a familiáris közeget, amit Békéscsabán tapasztalt nagyon fogja hiányolni. Az előadás iránti érdeklődést jól jellemzi, hogy amíg korábban egy-két kritikus vagy egyéb színházi írányultságú szakember látogatta a Jókai színház premierjeit, addig a Stuart Mária ellőadásra már busszal érkeztek az érdeklődők a fővárosból. Két vendég véleményét idézünk most a bemutató után.
Sára Bernadette színésznő:
– Beszélgettünk a próbafolyamat alatt Dorottyval, teljesen más ügyek miatt. Elmesélte a koncepcióját ezzel a darabbal kapcsolatban és őszintén szólva kicsit megijesztett. Nem tudtam elképzelni, hogy az opera, a modern díszlet, és az általa kitalált mozgások hogyan fognak megférni egymással. Nos, minden dicséretet megérdemel a rendező és a színészek. Mindenki egy irányba húzta ezt a kocsit, és fantasztikus előadást produkáltak.
Cserna Antal színész, a Gálfy gyűrű-díj zsűrijének tagja:
– Ez az előadás olyan volt, mint egy nagy súlytás a mellkasba. Most bent kóvályog, és ezt fel kell dolgoznom. A romantika egyik mesterművéről van szó, amelyben kiderül, hogy az igazság mennyire relatív, és a nagypolitikát milyen rejtélyes indokok vezérlik. Ez a darab nem olyan, hogy tetszik vagy hogy nem. Ez nem erről szól, hanem arról, hogy micsoda feszültségek élnek bennünk, emberekben, és, hogy micsoda hatással tudunk lenni egymás életére. Ez az előadás hitelesen szólt ezekről a kérdésekről.
Köles István Junior